Boldog Új Évet Kívánok Minden Látogatónak! :D

2010 à la Nalina

Üdvözlök minden kedves Földlakót, aki idetévedt. Hamarosan vége a 2010-es évnek, aminek én annyira nem örülök. Visszagondolva rá, hogy is mondjam... baromi jó volt. Voltak benne hullámvölgyek, hullámhegyek, síkságok, de összességében, hála pár nagyon szép eseménynek, egy jó évet tudhatok magam mögött. És ezt az egy évemet itt, ezen a blogon is végig követhettétek, mivel holnap, vagyis kevesebb, mint öt óra múlva lesz a blog születésnapja. 2010. január elsején indítottam el, és azóta is szerkesztgetem. Úgyhogy az új éven kívül ezt is meg kell ünnepelni. :D De térjünk vissza 2010-hez.
Az év elejét nagy álmokkal kezdtem. Sok mindent el akartam érni, sok mindent meg akartam csinálni, amikből csak kevés dolog jött össze.
A január átlagosan telt, olyan nagy dologra én nem is emlékszem.
Februárban viszont eljött az év első nagy eseménye, az évfolyamunknak rendezett pár napos sítábor. Igaz, hogy az első két napban legszívesebben otthagytam volna az egészet, de a végére belelendültem, és alig akartam elengedni a sílécet. Jó volt a társaság, jót szórakoztunk. Örök emlék marad, amikor négyen aludtunk egy ágyban, meg amikor az éneklésünktől zengett az egész folyosó. :D Jó volt, nagyon! ♥
Március. A hónap utolsó napjától eltekintve semmi sem történt. Az a bizonyos utolsó nap volt a diáknap előtti kampánynap. Jó volt, jót táncoltunk a 13.N-esek (szomszédaink) terme előtt. Szerintem ez a kampánynap jobb volt, mint az előző évi. :D
Április elsején sajnos senkit sem szivattam meg, viszont eltölthettem egy tanítás nélkül iskolai napot. Hivatalos nevén az volt a diáknap. Ez viszont nem volt jobb, mint az előző. Végig a könyvtári műsorokat néztük meg, amik igazából jók voltak, csak kicsit unalmas lett a végére. :P
Az április legjobb napja viszont az volt, amikor felmentünk Pestre vásárolni. Egy nap, amikor kiélhettem boltkóromat. :D Azt bizony nagyon élveztem. Ebben a hónapban volt még az izlandi hamufelhős eset is, és a hónap végén a ballagás (amin én csak énekeltem xD).
Májusban már kezdtem kiolvadni a téli fagyból (igen, ideje volt már xD), és kezdett előtörni a nyári énem. Eurovíziós dalfesztivál, ami az egyik fő eseménynek mondható dolog volt. De a másik, ami még annál is fontosabb volt, az az osztálykirándulás. Nem ez volt a legjobb. Hideg volt, az osztály nem nagyon volt együtt, és hideg volt. Én csak arra emlékszem, hogy majdnem megfagytam abban a hülye fakunyhóban, meg arra, hogy szakadó esőben átmentünk Szlovákiába...gyalog! De a barátnőimmel együtt töltött idő jó volt. :)
Június... annyira jó volt, hogy... áááá! Ok, talán az eleje nem, mivel akkor voltak a kisérettségi vizsgák. Viszont mindegyik jól sikerült, még a matek is négyes(!) lett, és ez okot adott arra, hogy jól érezzem magam. Ez után kitört a vakáció, és a foci VB is! Amit één már hónapok óta vártam. Azalatt az egy hónap alatt ki se mozdultam itthonról, csak néztem a meccseket, és tudósítottam minden pillanatot a Spain Centralon. :)
A VB igazán csak júliusban érte el a tetőpontját. Akkor már az egyeneskiesési szakasz volt, július 11.-én pedig a döntő. Spanyolország Hollandiát 1-0-ra legyőzve VILÁGBAJNOK lett. Az volt életem egyik legszebb pillanata, hiszen a csapatom elnyerte a legnagyobb elismerést, amit csak a futballban lehet. A döntő utáni napok istenien teltek. Emlékszem, sütött a nap, velem pedig madarat lehetett volna fogatni. :) Viszont a VB után sem volt pihenés, hiszen elkezdődött a Tour de France, és az U19-es EB is.
Az augusztust sosem várom. Csak arra emlékeztet, hogy egyre közeledik az iskola. Az első két hét úgy elröppent, mint egy megijesztett pillangó. Augusztus 16 és 21.-e között Nyíregyházán voltam, a Cantemus Nemzetközi Kórusversenyen. Harmadik alkalommal utazhattam el rá, és ez volt a legeslegjobb. Nagyon jól éreztem magam, és szívesen gondolok vissza arra a pár napra. Miután hazaértem, nagyon ki se kellett csomagolnom, mivel a családdal Siófokra utaztunk. Ez egy szép nyárbúcsúztató volt, sok sok pihenéssel.
Szeptember elsején bizony becsengettek az iskolában, és elkezdődött a harmadik évem a gimnáziumban. Szeptember inkább visszaállás hónapja volt, hiszen már nem kelhetek 10-11 körül, éjfélig sem maradhatok fennt, és már annyi szabadidőm sincs, mint nyáron.
Októberben pedig eljött az a pillanat, amire régóta vártam. Az első spanyol óra. :) Bizony, október első hetétől kezdve járok spanyolt tanulni, és így majdnem három hónap után már elég jól is megy. :D A hónap legnagyobb eseménye pedig az, hogy október 25.-én betöltöttem a 17. életévemet. :)
A november már ráhangolt a sürgés-forgásra. Erre jó volt pl. a Ki-Mit-Tud. De ebben a hónapban voltam beteg is, ami valamilyen szinten jó, valamilyen szinten rossz is volt. De megjelent Josh Groban új albuma, amire már évek óta vártam, és elkezdődtek a szalagavatós próbák. De a hónap végén volt a legjobb esemény, amikor Szekeres Adriennel léptünk fel. :)
A december volt a legzsúfoltabb hónap ebben az évben. Szalagavató, Christmas party, karácsonyi hangverseny, és még a karácsonyra is kellet készülni. Azt hittem, sosem fogom megélni a téli szünetet, de ez szerencsére nem így történt. A karácsony tűrhető volt, ez a szilveszter pedig baromi unalmasnak tűnik. De azért remélem, hogy Nektek jobban telik.
Az év zárásaként pedig hallgassuk meg azt a dalt, amit ebben az évben a legjobban szerettem. Kedves K'naan, kedves David Bisbal, indulhat az ünneplés. :D

Narnia krónikái 3. - A Hajnalvándor útja (2010)

A történet:
A Pevensie-gyerekek körül a leghétköznapibb dolgok is csodává válnak. Ezúttal egy festménnyel kezdődik minden: a vásznon árválkodó hajó életre kel, és Lucy, Edmund és a kissé elviselhetetlen unokatestvérük az óceánba zuhannak. Szerencsére a Hajnalvándor legénysége kimenti őket és így az ifjú kalandoroknak egyre újabb, izgalmasabb és veszélyesebb próbákat kell kiállniuk.
A hajó és rajta Caspian király Narnia hét elveszett urát keresi a Magányos Szigetek környékén, ahol rabszolga-kereskedők, trónbitorlók, tengeri viharok, a mélység fenekén élő szörnyek és láthatatlan lények várnak az expedíció tagjaira. Narnia mesés teremtményei az angol gyerekek segítsége nélkül ismét benne volnának a slamasztikában!
(forrás: port.hu)

Néhány adat:
Stílus: fantasy, családi, kaland
Nemzet: angol
Hossz: 100 perc

Szereplők:
Ben Barnes (Caspian herceg)
Georgie Henley (Lucy Pevensie)
Skandar Keynes (Edmund Pevensie)
Will Poulter (Eustace Clarence Scrubb)

Véleményem:
A mai napon elmentünk a barátnőimmel mozizni, és megnéztük 3D-ben a Narnia harmadik részét. Már a hónap eleje óta terveztük, hogy megnézzük. Én már nagyon vártam. Fogjuk rá, hogy Narnia fan vagyok. Mindegyik részt láttam már (most már), és a könyvek közül az első öt kötet meg is van (igaz, ezekből csak két és felet olvastam el xD). És nem mellesleg ez volt az első film, amit 3D-ben néztem meg, úgyhogy ez számomra újdonság volt. Na de koncentráljunk a filmre.
Nagyon tetszett. Nagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyon. :D Igazából nem tudtam, hogy miről szól, tehát a történetet ott ismertem meg. De tetszett a sztori, a szereplők és maga a képi világ is. Szerintem nincs semmi negatívum, amit felhozhatnék a film ellen. Ok, talán Caspian herceg megborotválkozhatott volna, meg odanyújthatta volna nekem a kezét, de amúgy semmi hiba nem volt benne. Talán az, hogy vége lett. xD Amúgy többieknek is tetszett, még annak is, aki alapjába véve nem nagyon ismerte magát a Narnia filmeket. :)
Pont: 10/10

Kedvenc...
szerepő: Cincz Vitéz és Caspian herceg. Cinz Vitéz annyira kis cuki, akár milyen kemény kis harcos ő. Sajnos a film végén elmegy Aslan országába, ahonnan nincs visszaút. :( Látjátok, mindig a kedvenc szereplőm "hal meg". Vagy elmegy... xP A másik kedvencem csak majdnem ment át Aslan országába, de hál'Isten meggondolta magát. :D Caspian herceget főleg a sármjáért szeretem, de mint karakter se rossz. :D
jelenet: Még frissek az emlékek, ezért még nem gondolkoztam el ezen. Az tetszett, amikor a láthatatlan kastélynál jártak, meg az is, amikor Eustace sárkánnyá változott. Azok jó részek voltak, főleg a képi világ miatt. :)
helyszín: A láthatatlan kastély nagyon szép volt, de amikor csak a tengeren utaztak, az is gyönyörű volt. A "világ vége" is tetszett. Tudom, hogy csak egy kis homokos part egy nagy vízoszloppal az egész, de nekem az is tetszett. :D Úgy alapból jó hely Narnia. Mindjárt megyek is. x'D

A skorpió hava

Tegnap este unatkoztam, és mindenféle horoszkópot kipróbáltam, elolvastam. Az astronet.hu-n pedig lehet ingyen személyre szabott horoszkópot csinálni. Ok, annyira nem személyre szabott, de sok igazság van benne. És most megszeretném veletek osztani, hogy rólam mit is írtak. Az, hogy mi igaz rám, azt be fogom jelölni a következő módon:
vastag betű: nagyon igaz
normál betű: általánosságban igaz / vagy nem tudom eldönteni, hogy igaz-e vagy sem
dőlt betű: nem igaz
(UI: A címeket is vastag betűvel fogom írni, attól függetlenül, hogy illik-e rám vagy sem. Gondoltam, szólok. xD)

Három adatot kell megadni, a születési dátumot, a pontos időpontot, és a születés helyét. Ezeket nem szeretném megosztani a nagyvilággal, csak a születési datumomat: 1993.10.25.

Skorpió aszcendens:
Intellektuális területen nagyszerű sikereket képes elérni, de bármilyen poszton megállja a helyét, mert mindent el tud sajátítani. Mivel önnek a halál természetes dolog, szívesen kockáztatja akár az életét is, ha kell. Akaratereje legyőzhetetlen. Ebből fakad, hogy olyan munkát is elvállal, ami látszólag meghaladja az erejét, és aztán sikeresen elvégzi a környezete nagy csodálkozására. Egyébként is az alaptermészetéhez tartozik, hogy imádja a kihívásokat. Sokszor nem is másoknak, hanem önmagának akar bizonyítani. Lebilincselő társalgó, magnetikus egyénisége van, gyakran veszedelmesen hipnotikus a megjelenése. Mindenki észreveszi átható tekintetét. Az emberek vonzódnak önhöz, mert felismerik, milyen nagy rejtett tartalékokkal rendelkezik. Mindig képes megújulni, akár a legnagyobb trauma után is. Ez a képessége önmagában elég ahhoz, hogy felkeltse mások irigységét. Szeret vitatkozni, imád kritizálni, és általában győztesként kerül ki minden szópárbajból.

Nap a Skorpióban:
Nap energikus, bátor, önállóságra törekvő egyéniséget alakít ki, aki azonban szenvedélyessége folytán túlzásokra és szertelenségekre is hajlamos. A kitartás jellemzi, mindent állhatatosan csinál. Igényli a függetlenséget, az önállóságot. Fogékony a misztikus dolgok iránt, minden titkot szeretne megfejteni, szinte az emberek veséjébe lát. Bármit csinál, csak teljes szívvel, elkötelezetten teszi. Intenzív szellemi, fizikai, érzelmi életet él. Még a pillanatnyi megállásra is képtelen. A kudarcot nehezen viseli. Izgalmas, titokzatos egyéniség. Nagyon határozott ízlése van. Ugyanakkor a modorában van egyfajta tudálékosság, ami erős önbizalommal párosul. Ezért mások szemében olykor túl okosnak, máskor intrikusnak tűnhet. (Magnetikus egyénisége, veszedelmesen hipnotikus megjelenése miatt mindenki azonnal önre figyel, ha megjelenik valahol. Intellektuális területen nagyszerű sikereket képes elérni, de bármilyen poszton megállja a helyét, mert mindent könnyen el tud sajátítani. Akaratereje legyőzhetetlen. Ebből fakad, hogy olyan munkát is elvállal, ami látszólag meghaladja az erejét, de sikeresen elvégzi, környezete nagy csodálkozására. Egyébként is alaptermészetéhez tartozik, hogy imádja a kihívásokat. Szeret vitatkozni, imád kritizálni, és általában győztesként kerül ki a szópárbajból. - ez már volt - a szerk.) Bár a lelke mélyén magánzó, voltaképpen családra vágyik, mert nem tud igazán egyedül élni. Jó, ha tudja, nagyon nehéz önnel együtt élni. Nehezen viseli, ha valami nem úgy történik, ahogyan szeretné. Ezt ellensúlyozza, hogy szenvedélyes szerető, mindig megérzi, mire vágyik a partnere. Szerelmi vágyát azonban nem elégíti ki az otthoni biztonságos szeretet. Külön utakra, izzó szenvedélyre vágyik. Elég gyakran ki-kiruccan egy kis kalandra a családi tűzhely mellől. Valahányszor félrelép, szenved a lelke mélyén, de képtelen ellenállni a kísértésnek. Feszült aspektusok hatására a szenvedélyek negatív irányba, a féltékenység és a durvaság felé viszik, és dacos, önhitt, kíméletlen és összeférhetetlen lesz. Hajlamos a bosszúállásra, így veszélyes ellenféllé válik.

Hold a Halakban:
A Hold e vizes jegyben jól érzi magát. Álmodozó, szerény természetét jó adag intuícióval tetézi. Olyan jók a megérzései, hogy akár médiumként is szerepelhetne. Áldozatkészsége, gondoskodó természete révén ugyancsak közel tud kerülni az emberekhez, de legszívesebben visszavonulva él, kedveli a csendes magányt. Kedves és barátságos, naiv és romantikus. Mindenkin segíteni akar, az áldozatkészség önnél magától értetődő, és nemcsak a családon belül érvényesül, hanem a szélesebb környezetében is. Talán még a foglalkozását is úgy választja, hogy másoknak segíthessen. Szinte biztos, hogy élete során karitatív munkában is részt vesz. Feszült aspektusok hatására túl félénk, gyenge és bizonytalan lesz. A Halakra jellemző önfeláldozás itt kényszeredetté, mártírkodássá válik.

Merkúr a Skorpióban:
Merész, eredeti gondolkodás, gyors következtetések, kritikai érzék és szókimondás jellemzi. A gondolkodása mélyreható és alapos, de felerősödik az érzelmi töltés is. Ösztönössége és hevessége a Merkúr logikájával párosul. Kapcsolataiban visszahúzódó, nehezen kiismerhető. Viszont Ön előtt semmi nem maradhat titokban. Ráérez az ellentmondásokra és addig nem nyugszik, míg ki nem deríti az igazságot. Diszharmonikus aspektusok esetén szertelen, csípős nyelvű, gúnyolódó, cinikus, bizalmatlan és gyanakvó. A külvilág elől elzárkózik, visszavonul saját gondolatvilágába.

Vénusz a Mérlegben:
A Vénusz saját jegyében állva a legjobbakat hozza ki önből. Megnöveli az emberi kapcsolatok iránti igényét. Tehetséges a művészi tevékenységekben. Külseje vonzó, egész lényéből harmónia és elegancia sugárzik. Udvariasságával, választékos modorával sikerre számíthat a társasági életben. Kapcsolataiban szeretetteljes, házasélete általában elégedett. Ha a szépségiparban vagy valamely művészeti ágban tevékenykedik, kiemelkedő sikert érhet el. (Hoppá, hoppá! :D - a szerk.) Rossz sugárzásnál a külsőségeket mindenek fölé helyezi.

Mars a Skorpióban:
Saját vizes jegyében jól érzi magát a Mars. Hatására ösztönösen cselekszik, mindig megtalálja a megfelelő módszert, amivel elérheti a célját. Nagyon önálló, ritkán hallgat mások tanácsára, mindig a saját feje után megy. Tele van energiával és kezdeményezőkészséggel. A végletek embere, hajlamos a dolgokat végletekig eltúlozni. De a leglehetetlenebb célt is képes óriási akaraterővel elérni. A Skorpió erős érzelmeit a Mars szenvedélye tovább hevíti. Rossz sugárzások esetén makacs, indulatos, nyughatatlan, erőszakos és féltékeny.

Jupiter a Mérlegben:
Másokkal toleráns és elfogadó. Célja a béke és az igazságosság - a hétköznapi életben is. Képes kompromisszumokat kötni anélkül, hogy vesztesnek érezné magát, vagy azt éreztetné. Társaságkedvelő, rokonszenves, udvarias, barátságos, kiegyensúlyozott - ezek a legszembetűnőbb Jupiter-Mérleg tulajdonságok keverednek egyéniségében. Nagyon becsüli a szépséget, áldozatot is tud hozni művészetért. Főként a zene és az irodalom iránt érdeklődik. Gyümölcsöző kapcsolatokat épít ki, és gazdag érzelmi élet jellemzi. Sokat ad a külsőségekre. Valójában mindig mások visszajelzéseiből merít önbizalmat, igyekszik alkalmazkodni az elvárásokhoz. A karriert és a szakmai elismerést nem tartja olyan fontosnak, mint a barátok szeretetét, a fényűző társasági életet.

Szaturnusz a Vízöntőben:
Mély gondolkodású, jóindulatú természettel ajándékozta meg a Szaturnusz. Intelligens, megbízható, jó modorú, határozott és bölcs. Szeret barátkozni, főleg idősebbekkel, akik mindig a segítségére vannak. De mindig ön mondja meg, hogy miben és mit segíthetnek. Fanatikusan ragaszkodik az elképzeléseihez, és nehezen enged beleszólást a dolgaiba. Konfliktus leggyakrabban abból keletkezik, hogy a szokásokat akkor is felrúgja, ha azok a biztonságot adják.

Uránusz az Bakban:
Szorgalmas, komoly, megbízható, szívós és állhatatos. Becsvágya felelősségteljes állások elérésére sarkallja. Folyamatosan küzd saját maga ellen, hiszen alapjában véve nehezen változtat, szívesen épít a múltra, konzervatív. Jó a problémamegoldó készsége, általában mindenben a logikát, a részleteket tartja a legfontosabbnak. A környezetvédelem elkötelezett harcosa. (Bocsi, de még annyira nem zöldültem be, hogy én legyek a "környezetvédelem elkötelezett harcosa". De persze én is a környezetvédelem mellett vagyok. :D - a szerk.)

Neptunusz a Bakban:
Józan gondolkodású, széles látókörű, általában lelki-szellemi törekvések jellemzik. Összefogottsága érzelmi és lelki dolgokban nyilvánul meg. Az élet egyét területein, főleg a hétköznapokban határozatlan, és ez nagyon zavarja. Gyakran lesz úrrá hangulatán a búskomorság.

Plútó a Skorpióban:
Erős belső késztetést érez a halál és az árnyékvilág megismerésére, gondolatai a titkok és a megismerhetetlen körül forognak. Fél a dolgok elvesztésétől. Ez az állás nagy intenzitást, céltudatosságot és elszántságot ad. Gyakran olyan mély pesszimizmus lesz úrrá gondolatain, hogy az egész világot az ellenségének érzi. Mindenkit elmar maga mellől, és könnyen egyedül marad.
(forrás: astronet.hu)

Hogyha te is szeretnél ilyen horoszkópot készíteni, akkor látogass el az astronet.hu-ra, ahol sok más érdekességet is találhatsz. :D

ASTRONET.HU

All I want for Christmas...

Vége a Karácsonynak. Már a 17... elnézést a 18. karácsonyomon is túl vagyok, mivel pont 2 hónapos voltam, amikor az elsőt ünnepeltem (jó tudni xD). Ez azt jelenti, hogy pontosan karácsony napján voltam 17 éves és 2 hónapos. :D Na de ez az idei ünnep valahogy nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztem. Tesóméktól elkaptam a betegséget, és Szenteste a meglepetés éneklés helyett borzalmas torokfájással ültem a nappaliban, és alig vártam, hogy mehessek aludni. Tudjátok, már tök régóta tervezgettem, hogy majd énekelek egy 'All I Want For Christmas'-t vagy valamit, erre egy h*lye torokfájás tönkreteszi a tervemet. Köszönöm, Mr. Torokfájás! De legalább néhány ajándék elviselhetővé tette az estét. Végre megkaptam a könyveket (True Blood 8-9, VB-s könyv, meg Audrey Niffenegger legújabb könyve), amiket még novemberben megrendeltem a Libri weblapjáról. ^^ Persze még kaptam ajándékokat. Anyuméktól egy csomó édességet, meg egy Orsay felsőt, nagybátyjáméktól egy manikűr szettet, meg valami krémeket (xD), tesóméktól egy mutáns karácsonyfa alakú fülbevalót, egy csizma medált, egy kerámia manót meg egy karkötőt. Ha jól emlékszem, ennyi az összes ajándék idén. A másik nővérem Londonban van, és tőle a naaaaaaaaaaaaagy semmit kaptam. :P Ahogy az ember öregszik, egyre kevesebb és feleslegesebb ajándékokat kap. Engem halálra irritál az, ha valaki kozmetikai szert ad a másiknak. Nem vagyok se csóró, se büdös, szóval felesleges tusfürdőt meg sprayt adni a másiknak. Persze ha valaki egy drágább parfümöt ad a másiknak, az tényleg szép ajándék, na de tusfürdőt? Én tavaly kaptam ilyen csomagot, és nem voltam túlságosan oda érte. Az idei manikűr szett viszont tetszik (piros pont elkönyvelve). A krémek meg hasznosak lesznek.
Ugye, milyen jó volt még akkor, amikor gyerekek voltunk, és kaptuk a csodaszép játékokat? Barbie baba, plüss maci... Oh! Milyen jó lenne újra gyereknek lenni. Úgy irigylem Pán Pétert! Ő sosem nő fel, mindig gyerek marad! Persze megvannak ennek a maga hátrányai is, de ha kifognék egy aranyhalat a tóból, és kívánhatnék tőle hármat, akkor az egyik biztos az lenne, hogy egy napra újra gyerek lehessek. :') Olyan jó visszagondolni azokra az időkre. Nem kellett semmi miatt sem izgulni, játszhattunk egész nap, a fantáziánk pedig többszöröse volt a mostaninak. Ay! Inkább térjünk át másik témára, mert ez kiborít. xD
Tudom, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, meg minden, de nekem ez egy nagyon jó pénzforrás is. Keresztapámtól mindig sok pénzt kaptam, idén viszont nem jött el, és... nekem bizony nagy szükségem lett volna egy kis tartalékra. Nem vagyok pénzéhes, de a spanyol óráimat a zsebpénzemből fizetem, így tartalék pénzem nincs! :S Szóóóóval... most várhatok névnapomig, hogy egy kis bevételhez juthassak. :(
Tegnap voltunk nagybátyjáméknál, ami rém pokoli volt. Ültem, lestem ki a fejemből, zenét hallgattam, TV-t néztünk, ettem egy rántott sajtot. És ennyi. A végén Anyumat már el kezdtem bökdösni, hogy menjünk már. Szerencsére már Anyumék is azt mondták, hogy "Ideje hazamenni.", úgyhogy haza jöhettem, és este nyolctól megnézhettem a 'Julie és Julia'-t. Amy Adams az egyik kedvenc színésznőm, ezért néztem meg a filmet, de szerintem nagyon jó. Igen, igen, majd írok róla külön. xD
Amúgy jó pár nap alatt, de megírtam az X-Faktoros véleményes bejegyzést. Eddig még senki nem reagált rá, se negatívan, se pozitívan. Persze még csak ma délelőtt került fel, de remélem nem kezdenek el majd fanok csesztetni, hogy Y-ról miért írtam ezt meg azt. Ez a blog, ez az egész kis fura valami itt a világháló egyik pontján, rólam, a gondolataimról, a véleményemről szól. Nem A-ról, nem G-ről, nem Dzs-ről, hanem rólam. Úgyhogy ha valaki valami olyasmit olvasott kedvencéről, amit nem túl pozitív az ő szemében, akkor azt kulturált módon leírhatja. De szerintem felesleges, mivel minden embernek más a véleménye, én pedig a sajátomat nem fogom megváltoztatni. Na puff! De légyszi kíméljetek meg a hülye kommentektől. xD
Mivel szombaton már egy újabb évet kezdünk el, lehet, hogy kéne írni egy "Milyen is volt 2010?" című kis firkálmányt. Ne reménykedjetek, hogy én azt megírom. Ah! De a tervek között szerepel. xD
És lám lám, legépeltem ezt a bejegyzést is, amit tegnapról mára, máról pedig holnapra akartam halasztani. Most büszke vagyok magamra. xD Búcsút is intek, elég sok voltam szerintem mára. Chao!

2010 az X-Faktor éve!

Már említettem az előző bejegyzésemben, hogy fogok írni egy naaaagy összefoglalót az X-Faktorról. Hol is kezdjem... talán a legelején. Amikor megláttam a felhívást az új tehetségkutató műsorra, majd utána olvastam, nekem nem tetszett. Azt hittem, hogy valami csinibabákat meg szexi fiúkat fognak beválogatni, akik alkalmasak a tinibálvány címre. Persze akkor még nem tudtam, hogy milyen is valójában a műsor. Azután elkezdődött mind a két műsör (a Megasztár és az X-Faktor). Az elején még nagyon Megasztár párti voltam, mivel az X-Faktor először nagyon megrendezettnek tűnt nekem. Néha az volt a benyomásom, mintha egy sorozatot néztem volna, ahol a színészek egy betanult szöveget mondanak el. De ez később megváltozott. Ahogy telt az idő, a mentorok háza, majd az élő show-k alatt a Megasztártól átpártoltam az X-Faktorhoz. A végén már a TV2 tehetségkutatóját nem is néztem, viszont az RTL Klubra minden szombat este odakapcsoltam.
Az X-Faktor valahogy másabb, mint a többi tehetségkutató. Sosem sírtam egyetlen TV-műsoron, filmen sem ennyit, mint ezalatt a pár hónap alatt. Lehet, hogy csak a versenyzők voltak úgy összeválogatva, hogy (majdnem) mindegyik közel állt a szívemhez, vagy lehet, hogy tényleg van benne valami X. Minden hétfőn, a tesi óra előtt a két verseny volt a téma. Kiveséztük, hogy ki milyen volt, hogy teljesített, ki volt a hétvégi kedvencünk, vagy kinek a kiesése volt a fájdalmasabb. Nem tudom, mi lesz ezután, hogy miről fogunk majd tesi előtt beszélgetni... xD Na de nézzük meg, hogy melyik versenyzőről mi a véleményem.

12. Mimi és Gergő (Mentor: Malek Miklós)
Az első kiesők. Mimi és Gergő külön jelentkeztek, ám a mentorok házába csak úgy juthattak el, hogyha egy csapattá állnak össze. Nem ismerték egymást annyira, de mégis továbbjutottak az élő showba. Lehet, hogy a rövid ismertség miatt, de elsőként búcsúztak a versenyből. Nekem külön-külön jobban tetszenek, mint együtt. Mind a kettőjüknek tetszik a hangja, és szerintem külön is megállták volna a helyüket a műsorban. Együtt annyira nem tetszettek. Amikor a 'No air'-t énekelték el Jordin Sparkstól és Chris Browntól, olyan hamisak voltak (főleg Mimi), hogy nekem is, mint Ferónak, majdnem leszakadt a fülem. De ahogy már mondtam, külön szerintem jobbak.
KEDVENC ELŐADÁS: Broken Strings - James Morrison ft. Nelly Furtado

11. Domokos Fanni (Mentor: Geszti Péter)
A mindig vidám, színes egyéniség, akinek olyan a beszédhangja, mint egy mesefigurának. :) Igen, ő Fanni, aki két élő adásig jutott el. Az ő továbbjutásait furcsán néztem, mivel szerintem nála voltak jobb hanggal rendelkező lányok is, de Geszti Péter végül őt választotta ki továbbjutónak a mentorok házában. Nekem az egyénisége jobban tetszik, mint a hangja. Az előadásai pörgősek voltak, áradt belőlük az energia, amit a nézők is érezhettek.
KEDVENC ELŐADÁS: Mercy - Duffy

10. Summer Sisters (Mentor: Malek Miklós)
A két testvér, akiknek hihetetlen hangjuk van. Amikor először meghallottam őket énekelni, libabőrös lettem. Valami hihetetlen, ami a torkukban lakozik. Ők is külön indultak el a versenyben, és csak azzal a feltétellel juthattak be a mentorok házába, hogyha összeállnak egy testvér duóvá. Ezt elfogadták, és Miki házából az élő showba jutottak. Ott viszont már nem tündököltek annyira, szerintem. Nekem ők is külön jobban tetszettek, mint együtt. A közös produkcióikban sok hamis hang volt, és néha még hallgatni is rossz volt. Pedig ez nem így volt, amíg külön versenyeztek. De attól még én szerettem őket.
KEDVENC ELŐADÁS: Hurt - Christina Aguilera (Nyári Alíz énekelte)

9. Szabó Mariann (Mentor: Nagy Feró)
Kis energikus csajszi, aki mindig pozitívan állt a dolgokhoz. Ő volt az első párbajozó, de talpraállt, és bizony még pár adásban helyt is állt. Számomra ő is olyan, mint Fanni. Mint embert, szeretem, de énekesként nem tartozott a kedvenceim közé. Lehet, hogy ez azért lett így, mert Feró nagyon a rockos vonalat erőltette nála, és én annyira nem szeretem a rockot.
KEDVENC ELŐADÁS: So What - Pink

8. Non Stop (Mentor: Malek Miklós)
Az első könnycseppek értük hulltak. Nekem ők voltak az egyik nagy kedvenceim az X-Faktorban. Egy igazi színfolt voltak a versenyben. Még a válogatók alatt furcsán néztem rájuk, de az első élő show alatt lenyűgöztek engem. És az, hogy idáig jutottak a versenyben, ezzel a műfajjal... Büszkék lehetnek magukra. Egyszerűen zseniálisak! :D
KEDVENC ELŐADÁS: Bad Romance - Lady Gaga

7. Shodeinde Dorka (Mentor: Geszti Péter)
A Non Stop kiesésével elindult egy lavina, mivel azután jó pár adáson keresztül a kedvenceim estek csak ki. Ide tartozott Dorka is. Az újdonsült anyuka bevállalta azt, hogy megküzd a többi versenyzővel, miközben neki a kisbabáját is nevelnie kellett. Én ezért nagyra becsülöm őt. És nem mellesleg fantasztikus hangja van. Amikor Vastag Tomival párbajozott, az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Rossz volt olyat elveszíteni, akit szerettem, de jó volt az, hogy egy másik kedvencem pedig tovább folytathatta a versenyt. Dorka szereplése nem mindig volt a legjobb, sokszor volt hamis, de az engem nem érdekelt. Nekem nagyon tetszik a hangja, és abban biztos vagyok, hogy még nagy sikereket érhet el. :)
KEDVENC ELŐADÁS: All I Want For Christmas - Mariah Carey

6. Wolf Kati (Mentor: Nagy Feró)
A Non Stop után őt sirattam meg. A kis Kati, aki a Vukot énekelte, felnőtt, és most már anyukaként próbálkozott meg az énekléssel. És milyen szépen helyt állt. Nekem ő volt az egyik kedvencem. Így az ő párbaja Nikolas-szal nagyon megviselt. Az egész verseny során remekül teljesített, és nem egyszer lettem libabőrös a produkciójától. :) De sajnos a nézők párbajozni küldték, és ki is esett. :( De ő is, mint a többi versenyző, nagy sikereket érhet el. :)
KEDVENC ELŐADÁS: Kiss from a Rose - Seal

5. Vastag Tamás (Mentor: Keresztes Ildikó)
A KEDVENC!!! Nagyon nagy betűkkel! Az egész versenyben ő volt az, akit a legjobban szerettem. Ő már jól kezdte a szememben a szereplést, mivel a válogatón Josh Groban-től a February Song-ot énekelte. Azután, ahogy haladtunk előre, egyre jobban belopta magát a szívembe. Ő olyan, akit a nézők szeretnek, főleg a tinilányok. xD Hát ahogy az a srác néz... Bizony néha össze kellett kapargatni engem. :D Az első párbaját Dorkával vívta, ami után sikeresen tovább is jutott. De azután a 8.adásban valami olyasmi történt, amire senki sem számított. A bátyjával, Vastag Csabival kellett párbajoznia. Én, amikor el kezdte énekelni a You Raise Me Up-ot Josh Groban-től, el kezdtem nem gyengén sírni. Annyira szép volt, és annyira átjött. :') Kb. fél órán át sírtam, mire össze tudtam magam szedni. Miután kiesett, már csak egy kedvencem maradt bent, Csabi... :)
KEDVENC ELŐADÁS: You Raise Me Up - Josh Groban

4. Janicsák Veca (Mentor: Geszti Péter)
Ő az egyik olyan versenyző, akit nem tudtam hova rakni. A hangját elismertem, hogy szép, már az elején is, csak jellemileg nem tudtam, hogy hová kerüljön. Néha neem unszimpatikus volt, de azután, amikor már 3-4 élő adáson túl voltunk, kezdtem megbékélni vele, és besoroltam a "tehetséges, de nem kedvenc" kategóriába. Az első adás, amit nem néztem meg az X-Faktorból, az pont az volt, amikor ő kiesett. Azóta sem néztem meg az ismétlését. Persze én őt, Csabit és Nikolast juttattam volna be az első háromba, mert szerintem ők voltak a legjobbak. Amikor hallottam a kieséséről, nem akartam hinni a fülemnek, azt hittem, hogy csak vicc. De amikor a két szememmel olvastam az X-Faktor honlapján, nagyon mérges lettem. Egyedüli lányként igazán jó lett volna, hogyha a döntőkben is énekel, de sajnos a nézők nem így gondolták. :S De büszke lehet magára, hiszen ő lett az X-Faktor legjobb női előadója. :)
KEDVENC ELŐADÁS: Most múlik pontosan - Csík Zenekar

3. Király L. Norbi (Mentor: Keresztes Ildikó)
A nagy showman! De ő az egyetlen olyan versenyző, akit nem szerettem. Nagyon nem! Amikor a válogatóban megláttam az előadását, még vicces volt, és én is nevettem. Amikor továbbjuttatták, akkor azt mondtam, hogy úgyis kidobják a következő körben. Ez nem így alakult. Szépen eljutott a mentorok házába. Én azt mondtam, hogy nekem mindegy, hogy ki jut tovább, csak Norbi nem. Én nagyon imádtam a kis Teo hangját, és a szépszemű Dávid, ha bejutott volna az élő showba, akkor felkerült volna a kedvencek listájára. De Tomi és Nikolas mellé Keresztes Ildikó Norbit választotta, amin én csak ámultam és bámultam. Nem akartam elhinni, hogy ez tényleg igaz. De reménykedtem benne, hogy majd a nézők az elején kiszavazzák. De nem. Menetelt előre, és olyan énekesek estek ki, akik sokkal jobban megérdemelték volna azt, hogy az ő helyén álljanak a legjobb háromban. Én igazságtalannak éreztem az egészet. Ok, egy showman, de hangja nem sok van. És ez egy énekverseny. Ok, ha a Csillag Születikben lett volna, akkor megértem, hogy mondjuk eljut a legjobb háromig, na de egy X-Faktorban?! Hál'Isten nem csak én vagyok így ezzel, hanem pl. a zongora tanárnőm is. Én nem szeretnék belemenni a magyar nézőközönség igényeibe, mert arra szerintem egy egész bejegyzés rámenne... De az biztos, hogy nála voltak fényévekkel jobbak is, akiket a nézők korábban kiszavaztak. És ezzel nem akarom őt megbántani, de engem halálra idegesítettek az ő produkciói. Értek a zenéhez, jó a fülem, és engem bizony zavartak azok a hangok, amik az ő torkából kijöttek. That's all! :P
KEDVENC ELŐADÁS: -

2. Takács Nikolas (Mentor: Keresztes Ildikó)
Ő az az énekes, akit a legjobban tiszteltem zenei szemszögből. Igaz, hogy a válogatáskor, de még a mentorok házában sem tartozott még a "nem kedvenc" kategóriába sem. Annyira nem volt szimpatikus. De ahogy telt az idő, Ildi kezdte kigombolni róla azokat a bizonyos gombokat, és kezdett megnyílni. A legelső párbaját a Non Stoppal vívta meg, és bizony ott már azt éreztem, hogyha Nikolas kiesik, akkor az egyik legtehetségesebb versenyzőt veszítettük volna el a versenyből. De nem, ő felállt, és tovább gombolták róla a gombokat. És úgy került fel a "nem tudom, hogy most szeretem vagy sem" listára. Zeneileg szerettem, de nekem nem sokszor jöttek át a dalai. Talán kétszer-háromszor, főleg a párbajokban, meg a döntőben, amikor a Hallelujah-t énekelte. Amikor a döntő dalát, a February Song magyar változatát énekelték kíváncsian vártam, hogy kié érint meg. Csabié igen, Nikolasé nem. Igaz, hogy tökéletesen elénekelte, de nem fogott meg, nem kezdtem el sírni (ok, Csabién se sírtam xD), nem kezdtem el ujjongani, nem tapsoltam fellálva, semmi nem történt. Pedig annyira nyitottan hallgattam, én megpróbáltam mindent, hogy átadja a dalt, de akármennyire is akartam, nem történt meg. Persze még ezek után is azt mondtam, hogy biztos ő nyeri meg a versenyt, mivel őt többen szeretik, mint Csabit. Ezt hittem. De mint tudjuk, ez nem így történt...
KEDVENC ELŐADÁS: Hallelujah - Leonard Cohen

1. VASTAG CSABA (Mentor: Nagy Feró)
AZ X-FAKTOR GYŐZTESE... VASTAG CSABA!!! Amikor ezt kimondták, nem akartam elhinni. Pár másodperc kellett, hogy felfogjam, hogy az nyert, akinek szurkoltam. Sikítoztam, örömkönnyeket hullattam, és hihetetlen boldog voltam. Meg büszke is amiatt, hogy Josh Groban dalával nyert. ;) Csabi sosem volt "A kedvenc", mivel az az öccse volt, de azért ott volt azok között, akiket szerettem. Amikor persze kiesett Tomi, nagyon közel került ő is hozzám, és onnantól kezdve neki drukkoltam. De a válogatón is megfogott. Az, amit ott lenyomott, hát attól minden csaj megőrült. Ott azt mondták neki, hogy sok, de nekem azért jött be. Azután a mentorok házába őt juttatta tovább Feró, az egyik nagy kedvencem, Wittman Zsolti helyett. :P Az élő show-k alatt nálam visszaesett a kis listámon, mivel a mentorok túl sokat lefaragtak a legelső Csabiból. De ezután a hullámvölgy után jött a felemelkedés, és végül nálam is a csúcsra jutott. :D Jó hallgatni, nézni se rossz (xD), és ezek mellett egy nagyon jó ember is. :) Szerintem megérdemlte, hogy megnyerte az X-Faktort, igaz, sosem gondoltam volna, hogy ő lesz a No.1. :D
GRATULA, CSABI! :D
KEDVENC ELŐADÁS: Hangokba zárva - Bereczki Zoli

A jó hír az, hogy jövőre az RTL Klubbon két tehetségkutató verseny is lesz, tavasszal a Csillag Születik, ősszel pedig újra X-Faktor! Úgyhogy jövőre sem maradunk tehetségek nélkül. ^ ^

Boldog és Békés Karácsonyt Kívánok Minden Kedves Látogatónak!

Winter song

December 21.-e van, és eddig mindössze KÉT bejegyzést írtam!!! :o Olyan rossz... Én szeretek blogolni, meg oldalt szerkeszteni, de hogy ennyire ne legyen valamire időm... :S Az elmúlt másfél hét persze már nem volt annyira pörgős, mint előtte. Persze így is történt egy s más. Kezdjük az első legfontosabb dologgal: zongora vizsga. Képzeljétek el ... (most megvárom, még elképzelitek) ... hogy jól sikerült. Volt néhány helyen bizonytalanság, de végül továbbmentem, mintha nem is történt volna semmi sem. Annyira örültem, hogy nem jött ki rajtam annyira nagyon az idegesség. Mikor leültem a zongora elé (utolsó előttiként), arra gondoltam, hogy pár nappal előtte kiálltam elég sok ember elé énekelni úgy, hogy nem izgultam. A vizsgán nem voltak sokan. Pár tanár, meg a többi sorstársam. Tehát ha a vizsgázókat nem számítjuk, akkor kb. 10 ember volt a közönség. És bebizonyítottam magamnak, hogy ha le tudom küzdeni a lámpalázat! :D
Amikor lement a vizsga, rájöttem, hogy már minden stresszt okozó eseményen túl vagyok. Csak a szalagavató meg a vizsga miatt aggódtam, a többi dolog, ami ezek után következett, már nem nagyon érdekelt. Még a pénteki irodalom tz sem. Ok, azért nem izgatott, mivel tudtuk (a másik osztálytól), hogy milyen témakörökből lehet megírni a fogalmazást, és így csak egy dologra kellett koncentrálni. Az a koncentráció kétszeri átolvasást jelent. xD Ez azért történt így, mert az egyik kedves barátnőmnek rajzoltam az emlékkönyvébe. Kb. 2 és fél órát biztos dolgoztam rajta. :P De elég jól sikerült. Sajnos elfelejtettem lefotózni, de lehet, hogy majd bescanneltetem vele, és akkor ti is láthatjátok majd. ^^ Talán...
Ha már a pénteknél tartunk, Dórival akkor mentünk el ajándékot venni annak, akit húztunk. Én egy nagyon cuki kis kerámia kutyust vettem a rengeteg édesség mellé. :) Nagyon édes. Azt sajnos nem tudom, hogy örült-e neki, mivel nem tudtam tőle megkérdezni... de ezt majd elmesélem később. A vásárlás amúgy elég viccesen zajlott, mivel minden bolt tele volt a sulitársakkal. xD MINDEGYIK!!!! Ez komoly. Na jó, egy boltban nem voltak, de a többi 4-5-ben mindig összefutottunk ismerőssel. A lényeg persze az, hogy sikerült a "húzottamnak" venni valamit.
Apropó! A múlt hét legnagyobb eseményét el is felejtettem. Csütörtökön megérkezett tesóm, a férje meg az unokaöcsém, akik velünk töltik a karácsonyt meg a szilvesztert. :) Habár nem sokat láttam idáig őket, de gondolom később többet jönnek majd át hozzánk. xD
Szóóóóóval... a hétvége. Természetesen X-Faktor. De többet nem is mondok erről, mivel ezen a héten fogok írni egy összefoglalót róla az én szemszögemből. :) A szombat vége annyira nem sikeredett jóra. Valencia meccs volt. Ha ennyit mondok, akkor mindenkinek először az jutna eszébe, hogy biztos nagyon örültem, meg minden, de most a srácok nagyon elkeserítettek. Ok, nyertek a Real Sociedad ellen 2-1-re, de a játék képe elszomorított. Nem játszottunk jól, és nekem a végén lelkiismeret furdalásom lett, hogy a keményen küzdő Sociedad még pontot sem tudott szerezni hazai pályán. Az tény, hogy Tino fantasztikus gólt lőtt, de a játék nem győzött meg. Mondhatnánk, hogy ez van, de ez így nagyon nem jó. :S Ma este kupa meccs lesz, a Villareal ellen... jó lenne tudni, hogy most milyen teljesítményt nyújtunk. Olyat, mint például a MU ellen, vagy olyat, mint a Sociedad ellen. Ha a kettes lenne, akkor lehet, hogy végig se nézem a meccset. :P De majd meglátjuk...
A hétvége után elkezdődik egy újabb hét, és ez most is megtörtént. xD Hát ez a hétfői nap... kiakasztó! Most elmesélek egy széééép történetet. Még múlt héten a kórus vezetője bemondta a sulirádióban, hogy hétfőn a rövidített hét óra után (azaz a nyolcadik órában) próbálunk. Én pedig úgy terveztem, hogy a lyukas hetedikben hazaszaladok, megebédelek, azután visszarohanok énekkarra. De persze másképp alakultak a dolgok. Amikor hazaértem, észrevettem, hogy Ándrejjá dobott egy SMS-t, hogy hetedik órában van énekkar. Mondtam egy nagyon csúnyát, és úgy döntöttem, hogy akkor tök felesleges visszamenni. Pipa lettem, mert nem így volt megbeszélve. De mindegy, Christmas partyra meg az ajándékozásra akkor is vissza kellett mennem. Na a suliban összetalálkoztam egyik énekkaros társammal, aki azt mondta, hogy nyolcadik órában volt a próba.........
Én csak annyit mondtam erre, hogy "Nagy ívben lesz*rom!" Kicsit kiborultam, na! De nem maradt sok időm kiheverni ezt, mivel jött a másik "sokk". Az angol csoportomból senki sem írta ki CD-re azt a számot, amit énekeltünk a Xmas Partyn, úgyhogy a tanárnő azzal engedett el minket, hogyha nem írjuk meg a CD-t, akkor kihúz minket a listáról. DE Ándrejjával megoldottuk a helyzetet. A rendszergazdától kunyiztam egy üres CD-t (szóval tartozom neki eggyel xD), azután Windows Media Playerrel megcsináltuk a CD-t. A könyvtárban... az előadások közben. xD Egyszer felnéztem, és pont összenéztem egy csajjal, az meg látta az arcomon a szenvedést, és jót mosolyogtunk. :D Én még soha nem írtam CD-t, de most már ez is megtörtént. Hurrá! Az angol csoport már annyira nem örült annyira a hírnek, hogy fel fogunk lépni... De egy kis szenvedés nekik is kell! :P Szereplés előtt le kellett mennünk az ajándékozásra. Én hál'Isten egy csajtól kaptam ajándékot, akit még bírok is, és... olyat vett... Tudjátok, vannak most már olyan órák, ami kulcstartóként is funkcionálnak. Na én ilyet kaptam, és... focilabda alakú. Annyira örültem neki! :D Ezen kívül még egy tombola, egy pár fülbevaló, és egy doboz Raffaello lapult a kis ajándék táskában. Pár perccel később meg szóltak, hogy rohanjunk a könyvtárba, mert mi fogunk fellépni. Mindenki gyorsan felpattant, és felmásztunk a második emeletre. A fellépés elég siralmas volt, de legalább alig volt bent valaki. Én az elején majdnem röhögőgörcsöt kaptam a színpadon, de az egész éneklés alatt úgy vigyorogtam, mint a vadalma. Én agyilag zokni voltam addigra, idegileg kikészültem, és ha maradtam volna a suli-buliban, akkor tuti, hogy most a bolondok házában lennék.
De nem ez történt, és a ma reggel egy újabb izgalmas napot tartogatott. Jó, azért olyan nagy dolog nem történt, de ha azt nézzük, hogy ez volt a szünet előtti utolsó nap, akkor már érthető a nagy izgalom. Ma csak a szokásos sulis karácsonyi hangverseny volt. A fellépők háta mögött jót röhögcséltünk, azután a szoprán (rajtam kívül) elcseszte az egyik dal egy részét, amire éééén inkább semmit nem mondanék. Majd talán egyszer bővebben kifejtem azt, hogy tele van a tököm azoktól a kórustagoktól, akik nem járnak rendszeresen próbára, és azután a fellépés előtt nyafognak, hogy ők nem tudják, hogy mit kell énekelni. :S
Az egész felhajtás után elmentünk vásárolni... én csak nézelődő voltam, de ihletet kaptam. Voltunk ilyeeeen... hobbiboltban, és láttam ott tollakat, meg fülbevaló alapot, és... Lehet, hogy csinálni fogok tollas fülbevalót. Spanyolosat. xD Mondjuk elég viccesen nézne ki, de majd még alszok rá párat.
Már alig egy óra van a mecsig, és nekem még pár dolgot meg kell csinálni, úgyhogy ARRIVEDERCI!!!

Oh no, not I, I will survive!

Jelentem, még élek. MÉG! De nem vagyok túl mindenen. Még hátra van egy két "túlélnivaló". Amikor legutóbb írtam (pontosan egy hete :S), kicsit ki voltam bukva érzelmileg, de az csak egy kis hullámvölgy volt. A hetem egész jól telt. Például ezen a héten nem is írtunk dogát... ha jól emlékszem. xD Szóval a tanulást kicsit hanyagolhattam, ezért olyan dolgokra is tudtam koncentrálni, mint például a szalagavatós fellépés, a zongora vizsga, rajz faktra a házi, meg ilyesmik.
Hétfőn nagyon nem történt semmi említésre méltó. Kedden viszont... Ándrejjá lebetegedett, és így nem volt egész héten kit szivatni. ♥ :D Szörnyűűűű! xD De tényleg. Meg nem volt kivel beszélgetnem angolon. Meeeeg...ööö... most több minden nem jut eszembe. x) Na de a kedd este ettől még nagyon jól telt. MU-Valencia! 1-1!!! Jajj, szerintem nagyon jó meccs volt, nagyon jól játszottunk, és BÜSZKE voltam magunkra. Tényleg. Attól, hogy mind a két csapat már továbbjutott, attól mind a ketten küzdöttek a győzelemért. És ez nagyon tetszett nekem. És helyt álltunk a Manchester ellen. Pedig nem könnyű az Old Trafford gyepén játszani. :D Szóval AMUNT VALENCIA!!! Ha már a drága csapatomnál tartunk, muszáj Albeldáról is szólnom pár szót. Tudjátok... Real Madrid... jogtalan kiállítás... Hát Albelda második sárgáját nem törölték el, hanem még kétmeccses eltiltást is kapott, mert valamit beszólt a játékvezetőnek... Úgy látszik, nem merték felvállalni a Szövetségnél, hogy a bíró hibázott (nem is egyszer)! Na de midegy... ami történt, megtörtént. :S
Hol is tartottam? Ja, igen! Szerdán voltam spanyolon, és megírtam az első három lecke anyagából a témazárót. 95% lett. :D Ok, pár ékezet hibám volt, de azokért nem vont le fél pontokat, úgyhogy végül 95%-os lett. :D Juhúúúú! Este hatkor meg zongorám volt. Már egész jól haladok a darabokkal, és tanárnő azt mondta, hogy a vizsgára már jó lesz. Igen, az a bizonyos vizsga szerdán lesz... Félek tőle, mert ilyen helyzetekben mindig elbénázom a darabokat. A kezembe belemegy az idegesség, és elkezd remegni, az agyamból meg minden kiürül, még a darab is. Egy szóval: félek.
Folytassuk a hét dolgaival. Csütörtököt úgy-ahogy, de túléltem. Hetedik órában énekkari próba volt, azután egy háromnegyed órás szalagavatós próba, azután meg egy énekkaros fellépés. Ami tartott talán negyed óráig. A Fő tér belső udvarán énekeltünk el három dalt, azután kaptunk csokit meg teát, és mindenki mehetett haza. Jó, mi? A meleg szobából kimásztam a hideg utcára azért, hogy énekeljek egy negyed órát. És még a hangom épségét is kockáztattam, mivel másnap szalagavató főpróba, szombaton meg szalagavató volt. Pénteken csak az utolsó két órára kellett bemennem, mivel egészen addig próbáltunk. Hál'Isten lemaradtam a matek óráról! :D
Na de szerintem a hét legérdekesebb napja a tegnapi volt. Egész nap szétizgultam az agyam. Délelőtt csak ültem a gép előtt, hallgattam a Cadena 100-t (spanyol rádió), és kattintgattam mindenfelé. Annyira nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal... Ebéd után pedig el kellett kezdenem készülődni, mivel háromnegyed háromra már a MűvHázban kellett lennünk. Úgyhogy szépen összeszedtem a dolgokat, amikre szükségem volt, és elég gyorsan el is készültem. A szemceruza végre engedelmeskedett nekem, ezért a szememmel gyorsan kész lettem. Nem szoktam kifesteni magam, az összes "smink", ami rajtam megtalálható, az a szempillaspirál, meg az ajakbalzsam/szájfény. Szóval az arcom ezzel kész is lett. A hajamat még péntek este kiszárítottam, és szombaton már csak a kontyot kellett megcsinálnom (tanárnő kedvéért :P). És kész lettem. A fellépős ruháimat bedobtam a Pimkie-s óriás szatyorba, és apumék kocsival elvittek a helyszínre. Szakadt a hó, úgyhogy nem lett volna túl kellemes, ha gyalog megyek. Amikor odártem, Vivi segítségével kiválasztottam a ruhát: hosszú ruha vs. csini blúz+fekete szoknya. A kettes számú versenyző nyert. Tanárnő is mondta, hogy jó lesz. Miután mindenki megérkezett (mármint a négy énekes, magamat is beleszámítva), próbáltunk egyet, kettőt, hármat. Végül eljött a fellépés ideje is. Őszintén... amikor kiléptem a színpadra, annyira nagy izgalmat nem éreztem, mint máskor. Még azon is tudtam gondolkodni, hogy éppen nekem mit is kell énekelnem. Am mind a három dalban volt baki. Szerencsére nem én követtem el ezeket. Habár szerintem az első dalban a vokálozásom hamis volt egy kicsit. Hát nehéz is úgy énekelni, hogyha nem hallod magad. Mert amit beraktak elénk hangszórót, az egy kanyi hangot ki nem adott volna. Összességében jók voltunk, habár szerintem az életben nem bakiztunk ennyit, mint a fellépésen. ^^ Amikor lementünk, kijött rajtam az idegesség. A lábamat alig éreztem, és amikor a "szereplős teremben" leültem, a lábam életre kelt, és folyamatosan a magassarkúm kopogása adta az alapzajt a teremben. Az este folytatása pedig... Amikor ott voltam, én magam sem tudtam, hogy maradjak-e a buliban, vagy inkább menjek haza. De úgy alakultak a dolgok, hogy Vivit elvittük az egyik barátnőjéhez, azután pedig én hazajöttem. Lehet, hogy sokan azt kérdezitek magatokban, hogy miért nem maradtam kicsit bulizni. A belső hang a fejetekben, ami jelen esetben én leszek, pedig azt a választ adja, hogy fáradt voltam, semmi kedvem nem volt az egészhez, és inkább itthon töltögettem le Dani Martín szólóalbumát, minthogy a sulistársaimmal bulizzak. xDAm tényleg fáradt voltam, és valamikor tíz óra előtt ki is dőltem. Végre egy igazán jót tudtam aludni. :D Az pedig mindent kárpótolt.
Ma folytattam a töltögetést. El Canto Del Loco. :D Még maradt pár szám, amit nem sikerült letöltenem (most nem azokra gondolok, amiket meg se találtam xD), de majd idővel azok is a gépemen lesznek. Dél után tanultam, filmet néztem (Éjjel a parton), tanultam, és ennyi. Azt a tanulást ne vegyétek szó szerint, mivel csak bepótoltam azokat a dolgokat, amikről lemaradtam pénteken. Na jó, azért spanyolra tényleg tanultam. :) Habár az majd csak szerdán lesz, zongora vizsga előtt. xD Jah...
Úgyhogy szerdán gondoljatok majd rám, olyan 15:30 körül, mert szerintem akkor kerülök sorra. :D Majd valamikor, talán még aznap lehet, hogy dobok egy bejegyzést. De ha nem, akkor nézegessétek a Tumblr-t, mert oda lehet, hogy kiírom, hogy hogyan sikerült. :D Buenas noches!

Emotional storm

Eljött az év utolsó hónapja. És nem akárhogy. Olyan érzelmi vihar tombolta ki magát tegnap este, hogy kő kövön nem maradt. Visszagondolva persze furcsa, és talán egy hét múlva azt mondom, hogy "Te jó ég! Mi ütött belém?". De kijött belőlem. És hogy mi váltotta ki, az még érdekesebb. X Faktor. Párbaj. Vastag Tomi és Vastag Csaba. Nem hittem el, hogy a két bennmaradt kedvencem, akik mellesleg testvérek, egymás ellen küzdenek meg. Mondjuk ettől még nem sírtam volna végig a két párbaj dalt. Eddig mindig, ha a kedvencemnek kellett kimennie, egy "utolsót" énekelni, akkor csak gombóc volt a torkomban, és ha mondjuk kiesett, akkor megkönnyeztem. Na de végig sírni??? Vastag Tomi Josh Grobantől énekelte a 'You Raise Me Up'-ot. Régebben, még a blogolásom elején írtam egy bejegyzést Joshról. Arról, hogy hogy ismertem meg, hogyan segített át a zenéjével a nehéz pillanatokon, és hogy mit szeretek benne. Aki elolvasta (ITT), az azt is tudja, hogy a nagymamám temetésén pont a 'You Raise Me Up' ment. Így amikor meghallottam a pár kezdő hangot, rögtön el kezdtek potyogni a könnyeim. Engem nagyon meghatott, ahogy elénekelte Tomi. És abban biztos vagyok, hogy a tesójának énekelte. Csabi is valami fantasztikusat teljesített a párbajban. Eddig szerintem ez volt a legjobb előadása. Teljes szívből énekelt. Amikor ott álltak ketten a színpadon, és kiderült, hogy Tomi esett ki, Csabi elsírta magát. Annyira megható volt az egész. Áradt belőlük a szeretet. Én tényleg nem bírtam ki, hogy ne sírjak. Szipogtam, folytak a könnyeim, próbáltam összeszedni magam, de nem sikerült. Szerintem egy jó fél óra után szedtem össze magam.

Nem tehettem mást, mivel a Valencia a Real Madriddal játszott. A Barca meccs csúszása miatt a TV csak felvételről adta, ezért a neten kellett néznem. Az érzelmek tovább fokozódtak, de nem pozitív irányba. A Real úgy nyert 2-0-ra a Valencia ellen, hogy a bíró nekik fújt. Még a vak is látta. A pártatlanok is ezt mondták. Albeldát jogtalanul kiállították, a Real második gólja előtt pedig a Valenciának kellett volna (többször is) szabadrúgást ítélni. Nem tudom, hogy most a bíró a Real 5-0-ás Barca elleni vereségét akarta kárpótolni, vagy mi, de abban biztos vagyok, hogy ezeknek az eseményeknek lesz következménye. A meccs végén már tiszta haragot és dühöt éreztem. A csapatomra nem haragudtam. A Real ellen nem könnyű játszani. Nem voltunk igazán jók, de mégis, én elégedett voltam velük. Guita lenyűgözött a védéseivel. Féltem, amikor megláttam, hogy nincs Cesar a keretbe. Azt hittem, hogy majd rúg nekünk egy ötöst a Real, de nem. Az első félidőben nem csináltak semmit. Ok, az tény, hogy a második félidőben intenzívebbek voltak, és Albelda kiállításáig remekül tartottuk magunkat. És ami még meglepett, az az volt, hogy tíz emberrel is helyt álltunk. Én a meccs végén nagyon büszke voltam rájuk. Tény, hogy nem játszottunk valami jól, mivel a helyzetkihasználásunk 0 volt, de mégis, én nagyon becsülöm őket, hogy nem törtek meg, hogy még tíz emberrel is mentek előre, támadtak. De a szerencse meg a bíró nem mellénk állt.
Valamikor fél egy körül bújtam be a paplan alá, de nem sokat aludtam. Valamikor fél kilenc körül már felébredtem, és fel is keltem. Próbáltam összekaparni magam. Megviseltek a tegnap esti drámák. Szerkesztgettem az oldalaimat, meg próbáltam hasznos dolgokat csinálni. De a mai szívszorító érzés nem tűnt el. Találtam Albeldáról egy videót, ami akkor készült, amikor még Koeman volt az edző, 2007-ben. Albeldát, Canizarest és Angulot kirakta az a f*sz a csapatból. És erről kérdezték Albeldát. Hogy mit szóltak hozzá a szülei. Ő pedig addig jutott, hogy "Mi padre...", és el kezdett sírni. Annyira rossz volt nézni, de még visszagondolni is. A könnyes lesz a szemem, ha visszagondolok rá. Én nem szeretem, hogyha valaki, akit kedvelek, az szomorú. Nem tudom elviselni, hogy valami bántja a másikat. Olyan rossz érzés.

Most, hogy itt a tél, az érzelmeimé a főszerep. Tudjátok, a lehangoltság és a stressz kiváltja az emberből az érzelmi viharokat. És a stressz rajtam most hatalmas. Például december 14.-én lesz a zongora vizsgám, de a Bach darab nem megy igazán. Tudom a hangokat, de egyszerűen sosem tudom eljátszani úgy, hogy ne legyen benne hiba, megakadás. Múltkor a tanárnőm lecseszett, hogy miért nem gyakorolok. A vicces az, hogy arra az órára pont gyakoroltam. Pont rászántam 20 percet a két darabomra. A jó életbe is! Annyira utálom azt, hogyha nem felelek meg az elvárásoknak. Csak a művészetben vagyok jó, máshoz nagyon nem értek. És hogyha pont abban vallok kudarcot, az kiábrándító. Az embernek még a kedve is elmegy mindentől. Ekkor csak be akarsz bújni az ágyba, és aludni. Az a legjobb, hiszen nem vagy magadnál. Nem kell a problémáiddal foglalkoznod. Csak vagy. És talán még valami szépet is álmodsz. De azután felébredsz, és ugyanott tartasz, ahol azelőtt. Nehéz az élet. És ahogy egyre telik-múlik az idő, egyre jobban érezni a nagybetűs ÉLETet is.
Pihenni akarok. Téli szünetet akarok. Túl akarok esni azon a maradék két és fél héten a suliból. Azt akarom, hogy végre nyugalom legyen, és ne kelljen állandóan a sulin stresszelnem. Elfáradtam. Jövő hét szombaton a szalagavatón lépek fel, azután zongora vizsga, majd Christmas Party és karácsonyi hangverseny. Nem tudom, hogy fogom túlélni ezeket. Na meg a sulit...
Azt hiszem, a végére értem ennek a bejegyzésnek. Nem tudom, mikor írok legközelebb. Zűrös egy hetem lesz. De ha lesz egy órám, akkor leülök, és írok annak a pár olvasómnak. :)