The show must go on

Despistaos ♥

Lassan ki fogok kapni attól az egy-két olvasómtól, amiért heti egyszer írok csak. Sokszor eszembe jut, hogy kéne valamit bepötyögtetnem, de amikor oda kerülök, hogy leülök a gép elé, akkor rögtön elmegy a kedvem tőle, és így az időm nagy részét a Twitteren töltöm, na meg spanyolozok, Tumblrözök és próbálom elszórakoztatni magam. Pedig higgyétek el, annyi, de annyi ötletem lenne. Igazából két probléma van ezeknek a leírásával: 1. épp akkor nincs kedvem blogolni, 2. nem merek róla írni. Bizony, ahogy bejött a rossz idő, kicsit magamba fordultam, és elég sokat szoktam gondolkozni erről-arról. Magamról, a környezetemről, az emberekről, sok mindenről. És bizony elég komoly kis bejegyzések alakultak ki a fejemben ezekről, de... nem akarom ezeket leírni. Mert lehet, hogy egy-két olvasóm bizony összerakhatja a kirakós darabjait, és azokat a dolgokat, amiket leírtam, bizony konkrét emberekhez tudná párosítani. Na meg attól is félek, hogyha egyes emberekről írnék, és véletlenül ők idetévednének, és elolvasnák, hogy mit írnék róluk, hát... akkor kitörne a harmadik világháború. Persze, ha meghívásos lenne a blogom, akkor máris könnyebb lenne a helyzetem, de én nem szeretnék ennyire "magánblogot" csinálni. Szeretném, hogyha több ember idetévedne, például olyanok, akiknek hasonló az érdeklődési köre, mint nekem. De mégis, megosztani mindenkivel a legbensőbb gondolataimat... na azt azért nem szeretném. Úgyhogy sajnos (vagy nem), tovább kell olvasgatnotok a hülyeségeimet, aminek semmi értelme. :P
Amiről viszonyt most írni szeretnék, az a tegnapi első, élő X-Faktor adás. Mivel majd szeretnék újra írni egy nagy összefoglalót a verseny végén, ezért most nem fogok minden egyes embert kielemezgetni, hanem csak úgy röviden összefoglalni a tegnap esti eseményeket. Kezdjük ott a dolgokat, hogy megosztom veletek, hogy kiket szeretek, kiket nem, és kik azok, akik semmilyen hatást nem gyakorolnak rám. Tegnap végre megtaláltam a kedvenceimet, erre... majdnem kipottyantak. Igen, a Rocktenorsról beszélek. Már az elejétől kezdve szimpatizálok velük, de a tegnap igazán megnyertek maguknak. Nagyon sokan lehúzták őket, és sokan szorítottak azért, hogy ők essenek ki, de szerintem nem érdemelték volna meg. Az első produkciójuk tény, hogy nem volt a legjobb, de mégis, én nagyon élveztem. Bírom, hogy olyan kis bolondok. :D A párbajdaluk pedig... az ütősre sikeredett. Szerintem nagyon jók voltak, és szerencsére számukra a show tovább folytatódott. :) Nem úgy, mint Gyurcsík Tibinek. Igazából nem igazán rémlett, hogy ki is ő valójában. Szerintem a mentorok házában láttam először. Megállapítottam, hogy szép a szeme, és kb. ennyi történt. Tényleg ügyes srác, és nagyon aranyos is, de mégsem indított el bennem semmit se. Persze sajnáltam, hogy kiesett, mert szerintem nem ő volt a legrosszabb tegnap este.
És most felmerül bennetek a kérdés, hogy akkor ki? Szerintem túl sokan... én a Hajdú ikereket, Lil C-t, Kocsis Tibit meg az Apollo 23-at sorolnám ebben a kategóriába. Vegyük úgy, hogy őket nem szeretem. Fura, de a legelső alkalommal az Ikrek még annyira nem voltak unszimpatikusak, de ahogy haladtunk előre, úgy kezdtek idegesítőek lenni. Valahogy nagyon... hogy is mondjam... műnek tűnnek nekem. Persze, van hangjuk, de valahogy a kisugárzásuk nem épp a legmeggyőzőbb. A tegnapi szereplésük pedig... mondjuk úgy, hogy nem épp a legkiemelkedőbb volt. Unalmas, unalmas, unalmas... Semmi olyat nem csináltak, amitől felkaptam volna a fejem, és azt mondom, hogy na, végre valamit jól csinálnak. Én rögtön őket raktam volna kieső helyre.
Hárman is pont egy-egy kedvenc számommal léptek fel. Az egyik Lil C volt, aki Ushertől a More-t adta elő, de elég gyatrán. Tetszik a srác stílusa, az, ahogy mozog, de a hangja... szerintem nem ebbe a versenybe való. Az előadása tényleg remek, de a hangja tönkretette szerintem az egész számot. És ugyanezt csinálta az Apollo 23 is. Még az elején szimpatizáltam is velük, de amikor meghallottam őket együtt énekelni, hát... nem nyűgöztek le. És az első élő showban pont egy olyan dallal léptek fel, amit imádok! Emlékszem, mennyit énekeltem a Patience-t régen, meg arra is, hogyha megláttam a tv-ben, rögtön fullra vettem a hangerőt. :) De az Apollo 23 előadása közben legszívesebben lenémítottam volna a tv-t. NAGYON nem tetszett! Egyszerűen nem. NEM! xD Meghallottam, és... nem! :) Tudjátok, van, hogy megmagyarázhatatlan oknál fogva beleszeretsz egy számba, egy előadóba. Hát náluk pont fordítva történt ez. És itt is elmondom, hogy habár mint embereket, nagyon bírom őket, de mint együttest... hát úgy nem igazán. Szegény Kocsis Tibivel is valahogy így vagyok. Engem már a műsor eleje óta nem győzött meg. Neki nem csak a hangját nem szeretem, hanem valahogy a kisugárzása is negatív számomra. Tavaly pont így voltam Vecával is (fura, hogy mind a ketten CsSZ-esek voltak xD), viszont őt, miután elénekelte a 'Most múlik pontosan"-t, megszerettem. De nem tudom, hogy valaha ez elő fog-e fordulni Tibivel. Szerintem nem.
És most jöjjön az a személy, akit szintén nem fogok megkedvelni. És ő Muri Enikő. Még a tavalyi szériában, amikor elénekelte a Because of You-t, tényleg megszerettem, de azután szépen lecsúszott a lejtőn, és bizony rendesen megutáltatta magát. És ez a nemszeretemség tovább fokozódott, amikor megláttam, hogy újra jelentkezett. A tegnap esti szereplése jó volt, ő is egy kedvenc számomat választotta, az 'If I Were a Boy'-t Beyoncétól. De mégis, nem tudtam élvezni, mert annyira unszimpatikus lett nekem, hogy azt kifejezni nem lehet. Benne is van valami olyasmi, mint az Ikrekben. Valami, ami nem stimmel. És bizony nálam az ilyen emberek labdába sem rúghatnak.
Ennyi sok negatívum után jöjjön... a középút. Itt (már) csak egyetlen egy ember tartózkodik, Demes Tomi. Dettó ugyanaz a véleményem róla, mint Gyurcsík Tibiről. Nem ismertem addig, ameddig nem láttam a mentorok házában. A hangja jó, de mégsem fogott meg vele. Nem baj, szerintem kell ilyen versenyzőnek is lenni egy-egy versenyen. :)
De most már tényleg jöjjenek a pozitívumok. A Rocktenorst már véleményeztem, úgyhogy most jöjjenek azokat, akiket rajtuk kívül még kedvelek. A két lány, Bagosi Alexa és Kováts Vera engem már az elején megfogtak, és szerintem tegnap is jók voltak. Szegény Alexa elég nehéz helyzetben van a lába miatt, de azért örülök, hogy nem adta fel a versenyt. :) (És üzenem a stábnak, hogy legközelebb szerezzenek már neki egy mankót vagy egy tolószéket, mert rossz volt nézni, ahogy ide-oda bicegett a színpadon. xD). Akiről még nagyon jó véleménnyel vagyok, az Tarány Tamás. A "mackó" szerintem iszonyat nagy hanggal rendelkezik, és baromi jó énekes lesz belőle. Tegnap este, ha jól emlékeztem, akkor az övé volt a legelső olyan produkció, ami nekem tetszett. Remélem sokáig eljut, mert nagyon megérdemelné. :) Éééééés... akiről még nem ejtettem szót, az... Baricz Gergő. Hogy is mondjam... khmkhm... szerintem ő a második számú kedvencem az idei mezőnyben. :D Ahhoz képest, hogy az elején mennyire nem jött be, én adtam neki egy esélyt, és tegnap ezt ki is használta. Hát én lementem hídba az előadásától. Komolyan, kihozta belőlem azt a sikítozó tinilányt, mint amit eddig Horváth Tomi meg Vastag Tomi tudott csak a magyar előadók közül. Nekem marhára tetszett az, amit művelt a színpadon. Vagy ahogy tegnap fogalmaztam: "Baricz Gergőt majd megzabáltam, annyira jó volt!". :)
Szóval... ez volt az én "rövid" X-Fatoros összefoglalóm. Majd legközelebb írok az amerikairól is, csak először derüljön ki, hogy kik jutnak be az élő showba. Már olvashattátok, hogy nekem az egyik kedvencem a The Anser, úgyhogy ajánlom Paulának, hogy továbbjuttassa őket. xD Ja, és még annyit hozzáfűznék a fent olvasottakhoz, hogy én elismerem a kemény munkájukat a versenyzőnek, tudom, hogy rengeteget dolgoztak, hogy színpadra léphessenek. De nekem ez jött át, és ezzel sajnos nem tudok mit csinálni. Szóval nekem nehogy jöjjenek a lehülyéző kommentek! xD
Hogy van-e még valami, amiről írni akarok ma? Hát igazából egy közérdekű információt szeretnék veletek megosztani. xD Ugye azt terveztem, hogy az idei szezonban végig követem majd a Valencia meccseit, és mindegyikről írni fogok nektek... Ez még az elején ment is, de tudjátok, amikor nincs mit mondani egy meccsről, akkor tényleg nincs mit mondani. Az utóbbi időben pedig elég gyenge meccsek voltak, ráadásul nem is mindegyiket tudtam nézni a rossz internet miatt. :S Szóval néha-néha majd írok róluk külön bejegyzésben, de szerintem visszatérek ahhoz a szokásomhoz, hogy majd az ilyen személyes bejegyzésekben szánok rájuk pár sort. Most amúgy sem érdemlik meg, hogy egy egész cikket írjak róluk. xD Most van az "öri-hari" korszak. :)