Már előre félek, hogy mi lesz tesóméknál. Anyum megparancsolta, hogy spanyolul kell beszélgetnem tesómmal meg a férjével. Na... ennek annyira nem örülök. Valahogy sosem szerettem "külföldiül" beszélni nővéremmel. Úgy... annyira nem érzem kényelmesen magam. Ráadásul tesóm egy csomót szokott hülyéskedni, és végül semmi értelmeset nem tudunk összehozni. De viszem az egész spanyol felszerelést, mivel mazochista módon képes voltam dupla házit kérni, mivel jövő héten nem tudok menni órára. Borzasztó vagyok, tudom.
Még nem pakoltam be. Kezdjük ott, hogy még a listámat se írtam meg arról, hogy mit akarok vinni. Őszintén, azt se tudom, most hol van az a kis jegyzettömböm, amibe ezeket szoktam írni. Ha befejeztem az írást, rögtön megkeresem, és összeírom, hogy mikre lesz szükségem bő egy hétig, egy idegen országban. A pakolást holnap reggelre szántam, mivel elmarad megint a franciám, mivel tanárnőnek valamilyen ügyet kell elintéznie. Na meg holnap rövidített óráink lesznek, mivel az október 23.-ai ünnepséget tartjuk meg. Hát idén sajnos nem úszom meg... ha jól emlékszem, kilencedikben sikerült, mivel akkor meg pont Belgiumba mentünk. :)
Már egész nap törtem a fejem, hogy mit nem szabad itthon hagynom. Sajnos a számítógépet nem tudom magammal vinni, hát... igen, így is szűkös lesz a hely, de a telefon, az MP4 és a fényképező nélkülözhetetlen kellékek. Ha már itt tartok, akkor fel kéne tölteni a kamera akkuját, mert már lassan lemerül, és én szeretném megörökíteni az utazás majdnem minden egyes pillanatát. Ha unatkozik az ember, akkor nem tud mást csinálni. A hétvégén el kezdtem olvasni egy Elizabeth Adler könyvet, amit anyumnak vettem ki a könyvtárból. Igen, valószínűleg az is ott lesz velem, az utastérben. Aztán a spanyol felszerelésemnek is muszáj ott lennie. Ki tudja, lehet, hogy kiszótárazom az út alatt az új témakört (művészetek, szórakozás). Most ennyi jutott az eszembe. :)
Sajnos az elmúlt egy-két nap nem igazán sikerült túl jól. Ez főleg egészségügyi probléma volt. Kedd délután rosszul éreztem magam. Egész délután szédültem, és egyszerűen semmi hasznosat nem tudtam csinálni. Ez a rosszullét másnap délelőtt is megmaradt. És a legrosszabb az, hogy ez a valami a fejemben volt. Nem is tudom, minek nevezhetném, amit éreztem. Mintha tényleg milliónyi gondolat kavargott volna a fejemben... szó szerint. Aztán a védőnő szerint egy vírus okozza. Megnézte a torkomat, ami elég piros volt, így már egyértelművé vált, hogy valami lappang bennem. Lehet, hogy ez még az előző megfázásom utóhatása, de lehet, hogy megint elkaptam valamit. De már dolgozom az ügyön, mivel bementem a gyógyszertárba, és vettem Strepsilst (aminek sose tudom rendesen kimondani a nevét xD), és már kemény egy tablettát el is szopogattam. :) Bízom benne, hogy nem betegedem le Dániában. Nem lenne jó...
Ez a rosszullét szerencsére már elmúlt tegnap délutánra, viszont egy sokkal rosszabb fájdalom jött este. Amire egyáltalán nem számítottam, és ami eléggé megviselt. A szívem szép lassan darabjaira hullott (persze csak átvitt értelemben). Elszakadt egy cérna, ami már régóta feszült. Most majd mindenki fogni fogja a fejét, hogy "jajj, csak erről van szó", de igazából ez sokkal több annál. Nem másról lesz szó, mint a csapatomról... Tegnap ismét kikaptunk, egy fontos meccsen. Ez a meccs valószínűleg eldöntötte a BL csoportunk alakulását. Nem, én már nem hiszek abban, hogy be fogunk jutni a legjobb 16 közé. Amit az utóbbi időben művel a csapat, az egyszerűen minősíthetetlen. De én naiv módon mindig védtem őket, úgy, mint ahogy egy anya szokta a gyerekét, de most már nálam is betelt a pohár. Tegnap elegem lett mindenből. Már én is amellett vagyok, hogy valamilyen radikális változásnak kell bekövetkeznie a csapatnál, hogyha valamit el akarunk érni. És igen, hogyha ezt úgy érhetjük el, hogy új edzőt keresünk, akkor áldásom rá. Igaz, nem tudom, hogy mi lenne, ha új edző jönne a csapathoz. Nem akarom megint azt átélni, mint a Koeman éra alatt... Azt soha többet nem.
De egyszerűen már elegem lett az egész fociból. És olyan gondolatok jutottak eszembe, amiket talán pár nap után már megbánok. Először is, rögtön ott kezdődött minden, hogy minek szerettem meg a focit? Miért kellett ebbe a világba annyira belemélyednem? Miért? De aztán rájöttem arra, hogyha ez nem történt volna meg... akkor egy senki lennék. Vagy legalább is nem az, aki most vagyok. Mert ha belegondolok, az egész életemre kihatással volt ez a sportág. Csak induljunk ki abból, hogy ha nem szerettem volna meg a focit, akkor nem szerettem volna meg a spanyol válogatottat és a Valenciát. Ha őket nem szeretném, akkor Spanyolországot se szerettem volna meg. Ha Spanyolországot nem szeretem meg, akkor most más lenne a zenei ízlésem. És ha nem szerettem volna meg a spanyol nyelvet, akkor... most minek készülnék? Talán még mindig a művészi pályafutásomat egyengetném. Talán a nyarat nem nyelvtanulással, hanem tervezéssel és varrással töltöttem volna. És úgy az egész életem máshogy alakult volna... nem ismerhettem volna meg bizonyos embereket, nem kerültem volna be bizonyos körökbe (itt nem kell rosszra gondolni). Egyszerűen én nem én lennék. És meg nem tudnám mondani, hogy most ki lennék, hogyha minden máshogy történik. Igazából már arra sem emlékszem, hogy ki voltam régen. Talán a legjobb kifejezés az lenne, hogy egy átlagos tinilány. Akinek nem volt semmilyen kirívó jellemvonása, tulajdonsága. Akit nagyon nem lehetett volna jellemezni. Persze nem arra gondolok, hogy most VALAKI lennék, de mégis, azért ha rám gondolnak az emberek, akkor vajon mi jut eszükbe rólam? "Oh, hát Betti imádja a focit, a kedvenc csapata a Valencia, spanyolul tanul és majd Spanyolországban akar élni." Ezek a dolgok már a részemmé váltak, és bizony soha, de soha nem tudok megszabadulni tőlük. És habár tegnap este arra gondoltam, hogy bár ne szeretném annyira a Valenciát, rá kellett jönnöm, hogy ez lehetetlen. Ha akarnám se tudnám őket megutálni. Ez egy örök szerelem marad. Igen, a szerelemben éri csalódás az embereket, de mindig talpra lehet állni. Én is ezt fogom tenni.
Most búcsúzom tőletek, megyek, mert még egy csomó dolgot el kell intéznem. Ha minden jól alakul, akkor jelentkezni fogok Dániából, talán nem csak egy bejegyzéssel. :) Farvel!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése