18 añitos

A múlt héten betöltöttem a 18. életévemet. Hogy milyen 18 évesnek lenni? Igazából még semmi különöset nem tapasztaltam ezzel kapcsolatban. Mivel se nem cigizek, se nem iszok, ezért nem igazán tudom kihasználni azt, hogy papíron nagykorú vagyok. De gondolom az iskola kapcsán előjönnek majd dolgok, amikben hasznosíthatom az életkoromat. :)
Hogy milyen volt a múlt hét? Hát... olyan skandináv. Igen, Dániában voltam. :) Jó volt, jó volt, de azért jó újra itthon lenni. Szerintem a legizgalmasabb dolog, ami történt ott, az az odaút volt. Nem messze a német-dán határtól lerobbantunk. Elromlott a kuplung, azaz ha nincs kuplung, akkor nem indul el a kocsi. Na hát az autópálya mellé leparkoltunk, és apum el kezdte a javítást (még jó, hogy autószerelő a végzettsége xD). De... nagyon ciki volt. Minden egyes kocsiból bámultak minket, lassan már tátott szájjal, mintha valami cirkuszi mutatványt mutatnánk be. De persze meg nem álltak volna segíteni... Vagyis egy emberke állt meg, egy magyar, de ő nem tudott nekünk segíteni. :P Szóval kb. egy órát töltöttünk az út mellett, mire apum azt mondta, hogy most talán elindulhatunk. Végül is eljutottunk Aalborgig... na de bent a városban, a sok piros lámpa miatt kb. ötször biztos lerobbantunk. Egy dán férfi még fel is ajánlotta, hogy segít tolni a kocsit... xDDDDD Na igen... velünk mindig történik valami. Aztán megérkeztünk tesómékhoz, és hálát adtam az égnek, hogy ott vagyunk. Eléggé be voltam tojva, de tényleg. Igazából csak amiatt, hogy mit fogok én kezdeni a semmi közepén két nyelvet nem tudó emberrel. Na meg kezdjük ott, hogy igaz, hogy három nyelvet tanulok, de Németországban nem igazán tudom egyiket sem használni... :S Szóval én azért szorítottam, hogy átlépjük a határt, és Dániában legyünk, mivel ott szinte mindenki beszél angolul. :)
Mivel a kocsihoz alkatrész kellett, amit apum munkatársa küldött Magyarországról, ezért napokig nem tudtuk használni az autót, ergo nem tudtunk sok helyre elmenni, max. a városban tudtunk sétálgatni. Az utazgatás helyett bébiszitterkedtünk, mivel tesómnak be kellett mennie az egyetemre szinte minden nap, ezért mi vigyáztunk unokaöcsémre. Nap végére mindig lefáradtunk... hát igen, egy két éves kisfiú mellett nem csoda. xD De legalább hasznosan is töltöttem az időmet, amikor mesét néztem... mivel spanyolul néztük. Emlékszem, nemrég panaszkodtam, hogy még nem láttam a Toy Storyt, vagy legalább is nem emlékszem, hogy láttam volna. Múlt héten ezt bepótoltam... mind a három részt legalább háromszor biztos láttam. :P De ugyanígy volt a Némó nyomábannal, a Csingiling mesékkel, na meg a Verdák 2-vel (amitől most már kiráz a hideg.
Ami talán még megemlíthető a múlt héttel kapcsolatban, az a szülinapom és a shoppingolás. :) A szülinapom napja, azaz múlthét kedd jól telt. Tényleg. Próbáltam jól érezni magam, nem gondolni semmi rosszra, semmi stresszt okozó dologra. Csak egy nyugodt napot akartam eltölteni. Nővéremtől kaptam Toffifee-t, egy mamuszt (amit később visszavittünk a boltba, mivel nem volt jó a mérete, és már nem volt nagyobb, szóval visszaadták a pénzt, amiből meg vettem egy tök jó kártyajátékot, amivel szinte minden nap játszottunk. :D), egy Esprit tollat és 200 dán koronát. Már mondtam, hogy Dánia nagyon drága ország, szóval azzal a 200 koronával kitörölhettem a popsimat. Egy normális felső a H&M-ben is több, mint 100 korona volt, szóval nagy bevásárlást nem tarthattam. Helyette inkább vettem más dolgokat: egy karkötőt, két körömlakkot és egy táskát. Már régóta akartam venni egy "szaladgálós táskát", amit ha sietnem kell, csak magamra dobok, és máris mehetek. Ami nem túl nagy, nem túl kicsi. És megtaláltam. Megláttam, és beleszerettem. :D

 

 

Ennyire futotta az a 200 korona a H&M-ben. Szóval ha vásárolni akarok, akkor inkább azt itthon teszem, mert szerintem egy magyar H&M-ben olcsóbban kapok meg dolgokat, mint egy dánban (pl. Dániában nem is az az egységes árcédula van a ruhákon, mint az általában szokott lenni, pl. Belgiumban meg itthon :P). De azért örülök, hogy vehettem valamit. A kék körömlakknak nagyon szép színe van, és tartós is lenne, hogyha nem csináltam volna olyan életveszélyes hadműveleteket, mint a hajmosás. xD
A napokat általában mesenézéssel, gépezéssel, kártyázással na meg unokaöcsém nyúzásával töltöttem. :) Persze néha ki is tudtam kapcsolódni, például egy-egy Valencia meccs alatt... amiből volt három is az ottlétünk alatt. :) Egy döntetlen, két győzelem... azért nem rossz felállás, nem? :D Drága csapatomba kezd visszatérni az élet, már a tegnapi Leverkusen elleni meccsen (BL) többet mutattak, mint kb. az elmúlt egy hónapban. És a tegnapi győzelemmel visszatért a remény, hogy továbbjussunk a csoportból. :)
Mit írjak még...? A hazaút már simábban ment. Hétfőn reggel hat körül indultunk, és kedden hajnali fél egyre már haza is értünk, ami elég jó időnek számít. Tény, hogy voltak szakaszok, ahol kb. 140-nel mentünk (persze egy Porsche még így is simán lehagyott minket xD). Természetesen az utazás megint megviselt, nagyon fáradt voltam, a végtagjaimat nem éreztem, stb. De szerintem, úgy összességében jó volt ez a dániai "kiruccanás". Főleg azért, mert így két hétig még az iskola közelébe se kell/ett mennem... MUAHAHAHAHAAAAA! :D Másfél óra múlva mennem kell spanyolra... uh, most az egyszer nem várom. :P Szép napot mindenkinek!