Study hard

Vége ennek a hétnek is, hál'isten! Azt hittem, hogy megőrülök. Az első három nap öt-hat dogát írtam, plusz még volt egy kiselőadásom is médiára. Az, hogy enyhe agyhalott voltam minden délután, az nem kifejezés. A hét második felében már elő se vettem egy füzetet sem. Még a táskámat se nyitottam ki (na jó, azért néha igen). Szóval egész délután, de egész este csak ültem a gép előtt, és olyanokkal szórakoztattam magam, mint a Google Earth meg a gépre feltelepített játékok. xD Értelmes elfoglaltság volt, de legalább közben kikapcsolódhattam. Meg persze fájt a szívem, amikor épp Valenciában "jártam", és láttam az én "kis" városomat, és... legszívesebben összepakoltam volna a cuccomat, aztán vettem volna egy repjegyet Madridba vagy Barcelonába (mivel közvetlen járat nincs Magyarországról oda -_-), azután meg mondjuk vonattal vagy repcsivel ott is lennék. Szállást talán adna egy-két ismerősöm egy éjszakára, mert másnap természetesen keresnék egy hotelt. Vagy vennék rögtön egy lakást, és haza se jönnék többet. xD Jó ötlet, nem? :D De ez a lakásvásárlás a jövő zenéje, addig még sok dolgot meg kell tennem, hogy ez TÉNYLEG létrejöjjön. Az elmúlt időben nagy a lelkesedésem a tanulás iránt (ez persze csak a spanyolra és az angolra igaz :D), és most még azt a korszakomat élem, amikor azt érzem, hogy képes vagyok megcsinálni. Csak ez a lelkesedés még nem igazán mutatkozott meg tettekben... Mindig az van, hogy "majd jövő héten bekeményítek..." stb, de ez sosem történik meg. Tudom, hogy ebből így semmi jó nem fog kisülni, ezért próbálom összekapargatni a hétvégén a maradék energiámat, és most már komolyabban venni a dolgokat. Az persze igaz, hogy eddig angolból csak ötöseim vannak, ami csoda. Tavaly ilyenkor már volt vagy három egyesem, az biztos. De... az tavaly volt. És kiderült számomra, hogy nem vagyok én olyan rossz angolból. Az a két év semmittevés nem tett jót (habár az nem az én hibám volt, hanem a béna tanárok miatt), de szerintem meg fogom tudni csinálni az emelt szintű érettségit. Amúgy az egyetlen probléma velem az, hogy határtalan a lustaságom, és hogyha csak egy icipicit megerőltetném magam, simán lehetnék ötös bármelyik tantárgyból (ööö... matekból még akkor se xD).
Mostanában, amire a leginkább kéne koncentrálnom, az a szalagavató. Két hét múlva lesz, de kb. sehol sem tartunk még az előadással. Mondjuk a kampánytáncra emlékszem, szóval azzal nem kell bajlódnom, de azért már jó lenne, hogyha összeállna a műsor. Mondjuk én nem vettem részt az eddigi megbeszéléseken, és még az eddig megírt forgatókönyvet sem olvastam el... xD Nem baj, van idő... Két hét... :) Nekem úgyse lesz szerepem, eddig csak annyit mondtak, hogy csináljak kartonból egy kék autót. Na meg majd énekelnem is kell... szerintem. Habár most nem nagyon értem, hogy mit fogunk énekelni. Kiválasztottunk egy dalt a múlt héten, erre most meg kiderült, hogy tök mást fogunk. Azt persze nem tudom, hogy ezt ki beszélte meg kivel, de hogy az osztály háromnegyed része erről nem tudott... A szervezőképességünk nem a legjobb... és ez enyhe kifejezés. xD Engem nem igazán érdekel az egész dolog, én már csak túl akarok rajta lenni, aztán koncentrálni a januári osztályozóra meg a decemberi zongora vizsgára.
Tanárnőm teljesen kiakadt a szerdai órámon, mivel nem ment a Bach darab, ezért fogta, és adott egy másikat, azzal a címszóval, hogy "úgyse tudom addigra megtanulni". Meg egész órán ideges volt, és én meg elég rosszul éreztem magam. Amikor hazaértem, azon kezdtem el gondolkodni, hogy lehet, hogy félévkor otthagyom a zenesulit. Több időm gyakorolni már nem lesz, inkább kevesebb, és nem akarom senkinek se az idejét elvenni azzal, hogy össze-vissza kalimpálok az órán. Lehet, hogy lenne más gyerek, aki szívesen ülne a helyemen, én pedig szívesen átadnám neki. Persze aznap eléggé felidegesítettem magam, és ma, amikor már tiszta fejjel kezdtem el gondolkodni rajta, úgy döntöttem, hogy még várok egy kicsit, megvárom a félévi vizsgát, és majd csak akkor hozom meg a végleges döntésemet. Sok előnyöm lenne abból, hogyha otthagynám, de... kicsit úgy érezném akkor, hogy feladnám. Ez lenne az utolsó évem ott is, a hatodik, és ennek a tanévnek a végén kapnám meg azt a papírt, hogy van alapfokú zenei képzettségem (vagy mi). Sok hasznom nem lenne belőle, de mégis jó lenne olyan tudattal élni, hogy igen, megcsináltam. De nem lehet mindent megvalósítani, vannak dolgok, amikről néha le kell mondani...
Azt hiszem, ennyi voltam mára. A hétvégére tervezek két bejegyzést... igen, egyet már múlt héten meg kellett volna írnom, csak... nem igazán volt időm. De bepótolom, ígérem! :) Adiós!