Kezdjük talán az egyik legfontosabbnál. Már november eleje óta a zenesuli járt az eszembe. Az, hogy lehet, hogy befejezem. Sokat gondolkoztam rajta, míg végül meghoztam a döntésemet. A múlt héten mondtam el tanárnőnek, hogy a második félévben már nem fogok járni zenesuliba. Mondta, hogy elfogadja a döntésemet, mivel tudja, hogy nem könnyű a helyzetem (az érettségi miatt). Látszott rajta, hogy tényleg sajnálja, hogy már nem fogok járni. És még én mennyire sajnálom! Nagyon nehezen vettem rá magam erre a lépésre, de tudtam/tudom, hogy ez így jobb lesz mindenkinek. És legalább már tudok a fontosabb dolgokra koncentrálni. Talán ha valóra válnak az álmaim, akkor meg tudok majd bocsátani magamnak azért, hogy nem fejeztem be az utolsó évemet a zenesuliban. Egy-egy cél elérése áldozatot követel, és most erre a sorsa jutott az én zenei tanulmányom is. Persze nem hagyom abba a zongorázást, ha lesz időm, akkor mindig leülök majd egy fél órára a zongora elé kikapcsolódni. Kaptam négy darabot, szóval lesz mit megtanulni. :)
Ami mostanában nem hagy nyugodni, az az a gondolat, hogy alig három hét múlva lesz az osztályozóm spanyolból. Igen, jól olvastátok... HÁROM HÉT MÚLVA! Félek-e? Egyenesen rettegek. Nagyon kevés idő van már addig, és most úgy érzem, hogy semmit sem tudok, és hogy egyáltalán nem vagyok felkészülve erre a kihívásra. Persze, ha azt nézzük, mindegy, hogy milyen jegyet kapok, a lényeg, hogy ne bukjak meg, és akkor meglesz a három évből a jegyem, ami azt jelenti, hogy mehetek érettségizni. De azért nem szeretnék egy kettessel átcsúszni a vizsgán... az azért nem lenne túl nagy önbizalomkeltő. Persze a vizsga után lesz még négy hónapom az érettségiig, és addigra biztos, hogy rendesen fel tudok majd készülni. Bizony nagy a különbség a négy hónap és a három hét között... :P Tudtam, hogy ez lesz, hogy majd kapkodni fogok a végén. Hogy mindent majd az utolsó pillanatban akarok majd megtanulni. Igazából a nyelvtant tudom, csak épp a szavakkal vannak problémáim. Van, hogy egy szót már százszor megnéztem a szótárban, de még mindig nem sikerült megjegyeznem. Hogy zavar-e ez engem? IGEN, NAGYON! Ilyenkor mindig elbizonytalanodom, hogy biztos, hogy képes leszek-e ezt megcsinálni. A környezetem persze biztat, hogy sikerülni fog, meg minden, de úgy érzem, hogy néha túlbecsülik a képességeimet. Ezzel nem igazán segítek magamnak fejben, hogy ilyeneket írok, de mégis, néha nagyon ezt érzem. Aztán van, hogy kimászok a gödörből, és minden jó, de aztán mindig visszacsúszok. Szóval elképzelhetitek, hogy nem könnyű így felkészülni a vizsgára. De ott lesz a téli szünet, amikor reggeltől estig annyit spanyolozhatok, amennyit akarok. :)
Szerencsére már csak pár napot kell kibírni a suliban. Aztán jön a karácsony meg a szilveszter. Még mindig nincs karácsonyi hangulatom... megcsináltam a challenge első részét, de semmi nem változott azóta. Szép a karácsonyfa a Fő téren, meg a karácsonyi vásár bódéi, de... SEMMI! Még a karácsonyi dalok a sulirádióban sem hatnak meg. Talán majd karácsonykor valami megváltozik, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy egész nap majd a szavakat tanulom, addig amíg keresztbe nem áll a szemem. Egyszerűen jó lenne már túl lenni ezeken a heteken. Tudjátok mit, én már nyarat akarok. Akkor már csak azon kell aggódnom, hogy felvesznek-e vagy sem. És nézném egész nap az EB-t, élvezném a nyári nap melegét (költőiesen mondva :D)... Meg jó lenne valahova elutazni is. Ha nem is Valenciába, de valami szép helyre. Jó lenne, ha megint a közelben lenne a Valencia edzőtábora, és akkor megint mehetnék őket megnézni, persze most nem egy napra, hanem egy hétig ott lennék. Szép is lenne. :) De addig elég kemény hónapok várnak rám. Sok fontos döntést kell majd meghoznom, sok mélypontom lesz és talán sok pozitív dolog is fog velem történni. Remélem vérszemet kapok, és elkezdek rendesen tanulni, hogy valóra válthassam az álmaimat... Azt hiszem, ennek most jött el az ideje. A véget nem érő tanulásé...
Na de még várhat egy pár percet a spanyol könyv és a fénymásolatok. Mi történt még a két hét alatt? Múlt hét pénteken volt a Los 40 Principales díjátadója, ahol egy csomó kedvencem ott volt, főleg jelöltként. És... *dobpergés* ... PABLO ALBORÁN nyert! :D Az Év felfedezettje díjat ő kapta. :) De rajta kívül még Malú, a La Oreja de Van Gogh és a Maldita Nerea is nyert a kedvenceim közül. A fellépések is jók voltak, a kedvencem természetesen Pablo és Malú duettje volt. Már régóta szerettem volna hallani őket együtt énekelni a Solamente Tú-t, és végre össze is jött. El tudjátok képzelni, milyen boldog voltam. :) Jó kis este volt, aminek a végére persze ott lyukadtam ki, hogy "jajjj, de jó lenne Spanyolországban élni", stb. De a kedvem azért nem lett rossz... Jó, hát a Valencia kiakasztó teljesítménye azért nem tett túl jót neki. Kiestünk a BL-ből, de legalább folytatjuk az EL-ben (Stoke City lesz az ellenfelünk), a kupában döntetlent játszottunk, a Betistől kikaptunk... No comment! De mint a pozitivitás megtestesítője, bízok benne, hogy a Málaga és a Cádiz ellen győzni fogunk. Mert ha nem... azt inkább ne akarjátok megtudni. :P
Végül, de nem utolsó sorban mindenkinek kellemes hétvégét kívánok! :) Pihenjetek sokat! :D (Én nem fogok, szóval helyettem is!)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése