Tényleg, már hetek óta erre készült az osztály, kisebb-nagyobb lelkesedéssel. Nehezen ment az osztályműsor összeállítása, hiszen az osztályunk nem épp a szervezőképességről híres. Nekem csak ezzel kellett foglalkoznom, mivel nem vállaltam el a keringőzést. Gondolom most azt kérdezitek magatokban, hogy vajon miért nem? Azért, mert 1.nem volt kedvem hozzá, 2.nem volt időm rá, 3.elég volt nekem nyolcadikban. :) Persze szívesen felvettem volna egy olyan gyönyörű ruhát, de... csak úgy... xD Táncolni azért nem akartam volna. :) Na nem baj, majd az esküvőmön (ha lesz egyáltalán egyszer, és nem egyedül, milliónyi macskával körülvéve fogok meghalni). Az elmúlt hetek elég sok stresszt kihoztak mindenkiből, sok volt a Facebook-os veszekedés, meg maga a feszültség az osztályban. De az utolsó pár napban mindenki (vagy inkább az osztály 97%-a) beleadott mindent, és végül elkészült az osztályműsor. Amikor kezdett összeállni, már foglalkozhattunk kicsit magunkkal is. Egy hét alatt elég sok magazint átnéztem, egy jó hajat meg egy jó sminket keresve. Nagy nehezen, de sikerült leszűkítenem a kört, és meglett az A, B, C... stb terv.
Tegnap reggel, amikor felébredtem, az első gondolatom az volt, hogy "legyen már holnap reggel". Nem volt az egészhez kedvem, de mégis, nem hagyhattam ki ezt az eseményt. Felkeltem, és elkezdtem a készülődést. Megcsináltam a körmeimet, majd ebéd után, egy-két órával az indulás előtt pedig a sminkem meg a hajam. Közben összevesztem anyummal egy h*lyeség miatt, ami persze rendesen felidegesített. Szóval elég feszült volt itthon a hangulat. Kétszer kezdtem neki a sminkem elkészítésének (először véletlenül egy árnyalattal sötétebb szemhéjpúdert vittem fel -_-), és a hajam se olyan lett, amilyet először képzeltem, úgyhogy a B terv lépett életbe. Elég nehezen kezelhető a hajam, úgyhogy csoda lett volna, ha meg tudtam volna csinálni az eredeti tervet. :) Lassan, de azért csak elkészültem, és a hangulat is nyugodtabb lett. Szerintem sokkal jobban izgultam a külsőm miatt, mint maga a szalagavató miatt. Igen, ez a nagy gond a világgal, hogy a külsőség ennyire számít, de... most ilyen nagy "világproblémáiba" nem megyek bele. :) Szóval szerettem volna jól kinézni, ami... hát... talán összejött. Nem voltam valami nagy szépség, de azért bányarém se.
Amikor megérkeztem a Műzházba, az egyik barátnőm már ott várt az előcsarnokba, és mentünk is rögtön az öltözőbe. A pincébe volt a miénk, és... elég szűkös volt a hely. Ledobtam a cuccaimat, és már csak várnunk kellett arra, hogy elkezdődjön a szalagavató hivatalos része. Kb. tíz perccel hamarabb beállítottak minket, szépen, hármassával. Én Ándrejááá (hehe xD) és... az egyik "értelmes" osztálytársammal álltam. Egyszer csak elcsöndesedett minden, és a függöny széthúzódott. A reflektor belevilágított a szemünkbe. Nekem valahogy mindig a Fame című film jut eszembe arról, ahogy elvakítanak a reflektorok. :) Szép lassan elkezdődött a műsor, a lábam egyre jobban kezdett fájni a magassarkúban, és egyre unalmasabb is lett a várakozás. Végül eljött a szalagtűzés ideje is. Én a utolsó előtti sorban álltam (vagyis inkább az utolsóban, mivel mögöttünk csak egy srác állt (a másik "értelmes" osztálytárs)), így lassan lépegettünk előre, míg mi jutottunk sorra. Milyen ünnepi pillanat, amikor feltűzik a szalagot, nem? Hát... az lett volna, ha tanárnő nem szólt volna be barátnőmnek, amitől én majdnem röhögőgörcsöt kaptam. Hihetetlen, hogy ez a nő egy ilyen pillanatban azzal van elfoglalva, hogy "csillivilli"-e valaki vagy sem... xD Így nem csoda, hogy a végén, amikor behúzódott a függöny, kitört belőlem a röhögés. És talán a megkönnyebbülés is. A szünet után kezdődtek az osztályműsorok. Mi voltunk a harmadikok, és... szerintem elég jól sikerült. Ahhoz képest, hogy mennyi huzavona volt vele, szerintem jók voltunk. Azt nem mondom, hogy tökéletes volt... az "értelmes" osztálytársam, aki mellettem állt a szalagtűzésnél, elfelejtett bemenni az egyik órára, amelyikben volt szerepe... -___- És igen, én is bénáztam, a dalszövegben egyszer-kétszer rontottam, de az nem volt annyira feltűnő. :) Amikor már ez is lement, öltözhettünk át a "partiruhába". Persze a többieknek még hátra volt a keringő. Ügyesek voltak, de azért elég sok bakit láttam. Senki sem tökéletes, szóval el lehet nézni, hogyha valaki elhibázik egy lépést, nem? :) És mindezek után már jött a vacsora, ami egy kicsit késve, de csak megkezdődött. Osztályfőnök meghatottan mondta el a kis beszédét (ami alatt persze megint majdnem röhögőgörcsöt kaptam... xD), majd jöhetett a koccintás és egyben a pezsgőm lepasszolása valakinek. Tudom, szörnyű antialkoholista vagyok, de ha nem szeretem a pezsgőt, akkor mi van? Szerencsére akadt gazdája annak a pár kortynyi pezsgőnek. ;) Ezután jött a buli rész, ami... hát elég unalmasra sikerült. A zenét az egyik osztálytársam apukája csinálta, és nem azt mondom, hogy nem volt jó, csak szerintem inkább egy tábori záróbulira jó lett volna, de nem egy szalagavatóra. Esküszöm, egyszer az életben jobban örültem volna egy tuc-tuc-os partinak, mint az élőzenésnek. Sok olyan számot is adtak, amire szerintem képtelenség táncolni. Az egyetlen jó szám a Billie Jean volt. :) Össz-vissz szerintem táncoltunk 30 percet, a többit meg végigbeszéltük. Nekem hajlani egykor lett elegem az egészből, és inkább hazajöttem. Mikor már itthon voltam, végiggondoltam, hogy mi is történt aznap, és... hálát adtam az égnek, hogy vége lett. Annyi stresszel járt ez az egész, hogy örülök, hogy nem kell ezzel többet foglalkozni. Meg persze fájt a szívem, hogy nem láttam a Valencia meccsét, mivel pont szombaton játszottak az Espanyol ellen... xDDD (Nyertünk 2-1-ra mellesleg! :D) Alvás előtt még hallgattam kicsit zenét (túl nagy dózisban kaptam a magyar zenéből, úgyhogy jó volt egy kis "hazait" (=spanyolt) hallgatni). Ma délben másztam ki az ágyból, de kb most is olyan vagyok, mint aki átbulizta az egész éjszakát. Pedig nem így volt... :P
Sokan azt mondják, hogy a szalagavató egy felejthetetlen élménye az embernek. Nem tudom, mennyire igaz ez, majd pár év múlva megtudom. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése