2011 à la Nalina

Kedves Olvasóim! Furcsa, de eltelt egy év. És milyen gyorsan. Mintha tegnap lett volna az, hogy egy évvel ezelőtt megírtam az utolsó, összefoglaló bejegyzést az évben... És most megint írhatok egyet. Hogy milyen volt ez az év? Mozgalmas. Olyan dolgok történtek velem, amik - mondjuk úgy - megváltoztatták az életemet. Nézzük meg, hogy pontosan mik is voltak ezek.

Január: Ebben a hónapban még sejtésem se volt, hogy mik fognak velem történni az évben. Kezdjük ott, hogy mással voltam elfoglalva. Például elromlott a gépem, ami valljuk be, elég nagy traumaként ért. :D Aztán a hónap végén zártam be a Groban Web-et, ami elég mélyen érintett, hiszen nagyon közel állt hozzám az az oldal. És hogy a sport ne maradjon ki, ebben a hónapban igazoltuk le Jonast, aki, bizony fontos szereplője a csapatnak, és az én életemben is. :)
Február: A hónap elején újra láthattam az egyik kedvenc városomat, Nyíregyházát. :) Fura volt télen, hóban odamenni, hiszen megszoktam, hogy mindig a napsütéses-kánikulás várost látom. Az biztos, hogy nagy élmény volt, főleg, amikor tesómmal majdnem az árokban kötöttünk ki. xD Voltak persze kellemetlen események is, például az alvásparalízises élményem, meg sulis dolgok. Végül, de nem utolsó sorban ekkor kezdtünk el gyakorolni a kampánytáncot. :)
Március: Ekkorra már a Spain Centralt is bezártam. Talán ennek viseltem a legrosszabbul az "elvesztését". És azzal, hogy bezártam azt az oldalamat is, megszűnt létezni a weblapszerkesztői "pályafutásom". Sok-sok évet töltöttem vele, s nagyon megszerettem, de sajnos az idő hiánya miatt muszáj volt lemondanom róla. :( De természetesen blogger énem még él és virul. :) Enyhe kiborulásaim is voltak a kedvenc csapatom miatt, hiszen kiestünk a BL-ből, ráadásul a Zaragoza is csúnyán elvert minket. Ami viszont nagyon pozitív dolog, hogy ebben a hónapban ismertem meg Pablo Alboránt, úgy igazán! És igen, ezzel elindultam a beleszerelmesedés útján. :) De nem csak ő volt rám ilyen hatással, hanem a La Musicalité is, akik egy olyan fantasztikus számot hoztak össze, amit a mai napig imádok. :D
Április: Szerintem ez volt az egyik legjobb hónap az évben. Hiszen ekkor volt a kampány- és diáknak, amit igaz, nem mi nyertünk, de egy örök élmény marad! :) Aztán ebben a hónapban eljutottam egy új országba is... igen Dániára gondolok. Nagyon jól éreztem magam odakint. Aztán a Valencia is szárnyalt a hónap elején. Mondjuk úgy, hogy sz*rrá vertük a Getafét meg a Villarealt. Persze a hónap csalódása a Real elleni meccs volt, amin a madridiak 6-3-ra vertek minket. :S
Május: Ekkor eléggé elhanyagoltam a blogot, de megvolt rá az okom. Az évben másodjára ment tönkre a gépem, és bizony egy jó másfél-két hónapig nélkülöznöm is kellett. A május talán legfontosabb eseménye az Eurovízió volt, amit én nagyon élveztem. Nagyon jó előadók és számok voltak idén is, és végre büszkék lehetünk valakire. Igen, én büszke voltam Wolf Katira! :) A hónap vége felé pedig elmentem életem legutolsó osztálykirándulására... ami sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, egy buta veszekedés miatt. Persze ha azt és a másnapi depressziós énemet nem nézzük, akkor egész jól telt. :) Főleg, amikor Andikával zenét hallgattunk a parton, meg énekeltünk. xDDD
Június: VÉGRE NYÁÁÁÁR! :D Alig vártam már, hogy elérkezzen a nyári szünet. Persze még ott volt az év végi hajtás, és az utolsó heti vízi tábort kihagyva a suliban kellett punnyadnom. De végül csak befejezeződött már az iskola, és belevethettem magam a nyár izgalmaiba... Például el kezdtük szervezni a nyár nagy eseményét! Sok-sok könyörgés után pedig a szüleim bele is mentek (erről többet a következő hónapban tudhattok meg). Aztán, talán életem egyik legfontosabb döntését hoztam meg. Az utolsó tanév előtti nyáron meggondoltam magam azzal kapcsolatban, hogy mi is szeretnék lenni. Felhagytam a divattervezői álmaimmal, és inkább úgy döntöttem, hogy a spanyolra koncentrálok, és ezzel a csodálatos nyelvvel szeretnék foglalkozni. Őrült ötletnek tartom még mindig, de... nem is én lennék, ha nem ezt tenném! :D Ebben a hónapban volt az utolsó énekkari fellépésem. Megmondom őszintén, egyáltalán nem hiányzik az énekkar. Tény, hogy sok kellemes pillanat kapcsolódik hozzájuk, de már rég elvesztettem. Tehát mondhatjuk, hogy egy jó döntést hoztam azzal, hogy otthagytam az énekkart. Végre visszakaptam a számítógépemet, ami/aki nagyon ügyesen dolgozik azóta. :) A hónap büszkeségei pedig az U21-es spanyol válogatott, akik megnyerték a korosztályos EB-t DÁNIÁBAN! :D
Július: AZ ÉV LEGJOBB HÓNAPJA! Kétségtelenül! Kezdjük ott, hogy ebben a hónapban rendezték meg a Tour de France-t, amit már évek óta nyomon követek. Sajnos nem a kedvencem nyerte meg, Andy Schleck, hanem Cadel Evans, de... majd jövőre! :D Aztán volt a hónap vége felé az U19-es EB, amit a spanyolok nyertek meg, hála Paco Alcacernek! Igen, ő volt a hónap büszkesége! :) Ebben a hónapban ünnepeltem öt éves évfordulómat. Igen, már kemény öt éve vagyok focirajongó... áh, bele se merek gondolni. xD A hónap végén volt tesómék templomi esküvője és unokaöcsém keresztelője, ami elég viccesre sikeredett. De nagyon jó kis nap volt, élveztem. Ekkor regisztráltam a Twitterre is, ami azért eléggé meghatározza a napjaimat a gép előtt. :) És igen, a végére hagytam ÉLETEM KÉT LEGJOBB NAPJÁT, amikor is elutaztam Klagenfurtba azért, hogy találkozhassak a kedvenc csapatommal, hogy láthassam őket játszani, és hogy láthassam őket, mint hús-vér embereket. Jonas indította el ezt az egészet, hiszen vele készült az első közös kép, és aztán nem volt megállás, jött sorba mindenki. :) Istenem, olyan jó volt őket látni, "tapizni" (xDDDD), és egyszerűen csak a közelükbe lenni. Még mindig hihetetlen számomra, hogy azokkal az emberekkel találkoztam, akiket a világon a legjobban szeretek. :') BESTBESTBEST!!!
Augusztus: Ez a hónap már sokkal csendesebb volt. Ami talán a legemlékezetesebb volt benne, az az, hogy nem tudtam aludni... xD Az a sok hajnalozás... De legalább kellemesen tölthettem, mivel ebben a hónapban volt az U20-as VB Kolumbiában. Ezért a meccsek általában éjfélkor kezdődtek, és le tudtam valahogy kötni magam. A spanyoljaimat kiverték azok a h*lye brazilok, de a portugálok (akiket nagyon megszerettem) a döntőig jutottak, ahol... igen már megint azok a h*lye brazilok megverték őket, így ők nyerték az egész tornát. :S A hónap végén kezdődött a Vuelta, a spanyol kerékpáros körverseny, amit természetesen nagy lelkesedéssel követtem nyomon. :) Ami nagyon megmaradt bennem az augusztusból, az az a pár nap, amikor rettenetes hőség volt, és állandó harminc fokban kellett ülnöm... fúúú, az borzasztó volt! És sajnos elérkezett az utolsó nyári szüneti nap is...
Szeptember: Elkezdődött a suli, és visszatértek az unalmas hétköznapok. Egyben elkezdődött az érettségire és felvételire való készülődés is, és nem telt/telik el úgy nap, hogy ne gondolnék ezekre a dolgokra. Ami emlékezetes maradt a szeptemberből, az a Valencia-Barça meccs, amin baromi jól játszottunk, és 2-2-es döntetlent értünk el (habár a győzelmet is megérdemeltük volna!).
Október: Folytatódtak az unalmas hétköznapjaim. A hónap legjobb dolga a kéthetes őszi szünet volt. Azért két hetes, mivel szünet előtt megint elutaztunk Dániába, és ott ünnepelhettem meg a 18.-dik születésnapomat. Aztán jött az őszi szünet. És kb. más nem is történt.
November: Nada. Semmi. Azon kívül, hogy el kezdtünk készülődni a szalagavatóra, tényleg, semmi érdekes nem történt. Talán annyi, hogy megszületett bennem egy újabb döntés, amit végül decemberben tettem hivatalossá.
December: Az a döntés nem más volt, mint hogy otthagyom a zenesulit is. Elég nehezen vettem rá magam erre, de muszáj volt, hiszen már nincs időm rá. Fájó szívvel, de meg kell válnom ettől is. December nagy eseménye a szalagavató volt. Hál'Isten túlestünk rajta. Kicsit csalódtam is benne, azt hittem, jobb lesz, mert mindenki annyira mondta, hogy ez milyen nagy dolog, stb. Számomra nem volt az. Kicsit unalmas volt, és igen... jobb lett volna inkább a Valencia meccsét megnézni helyette. xD Hogy mi volt még ebben a hónapban? Tényleg SEMMI! :) Csak a karácsony meg a téli szünet (ami még mindig tart, és nekem megint egy héttel hosszabb lesz xD).

És igen, ma van Szilveszter, az év utolsó napja. Én az egyik barátnőmhöz megyek, és elvileg bulizni is elmegyünk. Én, mint a világ legnagyobb antipartyarca buliba megy... HAHAHA! xD De azért várom, hogy mi lesz ma este. Természetesen a következő évet is várom. Az biztos, hogy nagyon kemény lesz, és nem egyszer kapok idegösszeomlást, és igen, nektek ezt el kell majd viselnetek. Mert tovább fogom folytatni a blogolást, és próbálok minden héten legalább egyszer jelentkezni. :) A bejegyzés végén pedig meg szeretném osztani veletek, hogy számomra melyik volt az év dala. Nagyon sok olyan szám volt idén, amit imádok és szeretek, így kicsit nehéz volt a döntés. De végül döntöttem, és a 2011-es év dala nem más lett, mint a La Musicalité-től a Cuatro Elementos! :)

MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! :)

Merry Christmas! (karácsonyi visszaszámlálás III.)

Íme, a karácsonyi challenge utolsó része. Kicsit megkésve, de csak elkészült. :)

21. Kedvenc karácsonyi videód
Ez viszonylag egyszerű lesz, mivel a kedvenc videó(i)mat most láttam, úgyhogy elég frissek, de persze attól még közel állnak a szívemhez. Természetesen mindkettő Valenciás. Az egyik egy-két hete került fel az internetre, és az első perctől fogva imádtam. A játékosok a "Mikulás gyárában" dolgoznak, és ők készítik el a Valenciás ajándékokat (mez, labda, kesztyű, sál). :) A másik videóban pedig a játékosok kellemes karácsonyt kívánnak. :) Nézzétek meg! :D

22. Bármi, ami a karácsonnyal kapcsolatos, és írni szeretnél róla
Húúúha...! Egy biztos, a Karácsony az egyik kedvenc ünnepem. Hogy miért? Mert ilyenkor varázslat történik. Valahogy az emberek szíve megtelik szeretettel. Talán ilyenkor kedvesebbek is egymással. És természetesen ekkor összegyűlik az egész család, hogy együtt legyünk, és azt a pár napot egymással töltsük el. Kár, hogy nincs minden nap karácsony...

23. Egy karácsonyi üzenet azoknak, akik a blogod olvassák
Megkésve, de utólag is nagyon boldog karácsonyt mindenkinek! :D Remélem mindenkinek jól telt, és mindenki kapott valami szép ajándékot is! De talán a legszebb ajándékot mindenki megkapta... azt, hogy a szeretteivel lehetett. :)

24. A Szentestéd
Hihetetlen, de aznap reggel karácsonyi lázban égtem. Ennek örömére asztalterítőt is cseréltem a kis dohányzóasztalon, miközben Josh Groban Noël című albumát hallgattam. A szüleim díszítették a fát, én meg karácsonyi dalokat hallgattam, énekelgettem, és vártam, hogy délután legyen. Ám előtte túl kellett esnem az ünnepi ebéden. Finom volt a kaja. Húsleves, sült hús sült krumplival (a második nem olyan ünnepi kaja, de attól még jó volt xD). és természetesen rengeteg desszert volt az asztalon, amiből én túl sokat nem ettem. :P Végül a délután is eljött, unokatesómék is megérkeztek, és végre megtörtént az ajándékozás. Alig vártam, hogy kiderüljön, hogy a "dán" tesómtól mit kapok (ezentúl így fogom hívni, csak hogy meg tudjátok őket különböztetni :D). Először nagybáyáméktól kaptam meg az ajándékot. Amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy B.U. parfümöt kapok. Nincs röntgen szemem, de tudtam, hogy az lesz benne. És milyen igazam lett. :) (Amúgy nagyon jó illata van :).) Aztán megkaptam tesóméktól az ajándékot. A True Blood 10.részét és egy rahedli filmet. :) Aztán végre jött a "dán" nővérem, és amikor megláttam a kezében a csomagot, legbelül elkezdtem sikítozni és örömtáncot járni. Mert bizony abban a csomagban Pablo Alborán akusztikus albuma volt. Szinte széttéptem a csomagolópapírt, annyira a kezemben akartam már tartani. :) És lám, ott volt a kezemben, én pedig a legboldogabb emberke voltam a Földön. :D Anyuméktól természetesen sok-sok édességet kaptam, meg egy 3D képet, amit én választottam ki. xD Ja, és természetesen a csizmát, amit még múlt héten vettem, na azt is tőlük kaptam. :) Miután a vendégek elmentek, egyedül maradtam, mert a szüleim elkísérték "dán" tesómékat a szállásukra. Természetesen nem mást néztem, mint az En acústico DVD-jét. Elhihetitek, hogy jól telt az estém. :D

25. Karácsony napja
A Karácsony hivatalos napján semmi nem történt. Itthon voltunk, elvoltunk. Ami talán megemlíthető, hogy este megnéztem a Másnaposok 2. részét. Nem volt rossz, de valahogy nekem az első egy kicsivel jobban tetszett. Tény, hogy nem vagyok annak is nagy fanja, de néhanapján jó megnézni. Ha másért nem is, de Bradley Cooper pofikája miatt érdemes rászánni azt a másfél órát. :D

És ezzel elérkezett nemcsak a challenge vége, hanem a Karácsonyé is. Szóval újra kell várni egy évet ahhoz, hogy karácsonyi dalokat hallgathassak... A fenébe! :P Utólag is BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! :D

Karácsonyi visszaszámlálás II.

Íme itt a folytatása ennek a kihívásnak! Már csak hat nap van szentestéig! :)

11. Kedvenc tevékenység egy téli, havas napon
Azt hiszem, ez könnyű. Nem igazán vagyok nagy tél fan, szóval én jobban szeretek idebent ülni, a meleg szobában, tévézni, netezni, vagy egy forrócsoki társaságában könyvet olvasni. :) Igen, ez nagyon idilli kép. :D Remélem most kapok jó könyveket (akarom mondani, remélem tesóm a listáról a legjobb könyveket veszi meg xD), és akkor pihenésképpen, amikor nem tanulok, meg semmi egyébhez nincs kedvem, akkor majd eljátszom ezt a filmbeli jelenetet. :D

12. Egy kép a karácsonyfádról
Sajnos erről még nem tudok képpel szolgálni. Nálunk az a szokás, hogy 24.-én állítjuk csak fel a karácsonyfát. Tény, hogy már megvettük egy ideje, és szegényke kint fagyoskodik, de... ez a szokás. :) De majd számíthattok arra, hogy lesz kép róla, csak nem most... :)

13. Kedvenc karácsonyi italod
Nem mondanám, hogy lenne ilyenem. Olyan nagyon különleges dolgot nem szoktam inni karácsonykor. Nekem egyedül a tojáslikőr meg a puncs jut eszembe, amit ilyenkor szoktak inni, ja meg a forralt bor... de egyiket se szeretem, szóval ezek kilőve. De... forrócsokit bárhol, bármikor megiszok, úgyhogy én azt választom. :)

14. Ahol a legszívesebben szeretnéd tölteni a karácsonyt
Ilyenkor szokták azt mondani, hogy mindegy, hogy hol töltjük, csak a családunkkal legyünk. De gondolom itt nem épp erre gondoltak. Az biztos, hogy nem mennék Ausztráliába karácsonyozni. Szeretem én a meleget, de karácsonykor nem szörföző Mikulásokat akarnék látni. xD Meg ilyenkor nem 30 fokra vágyom, tehát a Föld déli félteke ki van zárva. :) Egy karácsonyt szívesen eltöltenék Dániában, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen is egy északi országban ez az ünnep. De a szívem természetesen Spanyolországban töltené élete hátralevő összes karácsonyát, azon belül is Valenciában. :) Az az én városom, talán ott érezném legjobban magam.

15. Kedvenc karácsonyi recepted
Ezt egy olyan embertől kérdezik, aki analfabéta a konyhában. Én aztán tényleg nem tudok főzni! SEMMIT! Szóval így receptet se igazán tudok adni. xD Sajnálom, de ez van. :) Amúgy karácsonykor anyum mindig szokott csinálni húslevest, meg második fogásként valami sült húst szokott, de az is változó, hogy milyet. Desszertként meg mindig van süti, pogácsa, stb. :)

16. Az a karácsonyi ajándék, amire most a legjobban vágysz
Amire most a legeslegeslegjobban vágyok, az Pablo Alborán akusztikus CD-je. Azt mondta tesóm, hogy LEHET, hogy megrendeli nekem, szóval kicsit beleéltem magam, hogy megkapom. Tudom, hogy a 'lehet'-ben benne van az is, hogy nem fogom megkapni... és akkor nagyon rosszul érezném magam. Nem csak azért, mert nem az vár a fa alatt, hanem azért is, mert már megint túlságosan beleéltem magam valamibe. :P

17. Kit csókolnál meg legszívesebben a fagyöngy alatt
Khmkhm... hát milyen kérdés már ez? :D Sajnos jelen pillanatban nincs egy olyan pasi se a környezetemben, akit megcsókolnék a fagyöngy alatt. Mily kegyetlen az élet, nem igaz? xD Természetesen híres embereket fel tudnék sorolni... egy-két focistát, színészt, énekest... Mondjuk... Víctor Ruit, Pablo Alboránt vagy... Javier Hernándezt az 'El Barco' című sorozatból. :)

18. Kedvenc karácsonyi részed a szülővárosodban
Karácsonykor főleg a Fő teret szokták feldíszíteni, meg annak a környékét. Általában nagyon szép szokott lenni. Most viszont felújították a tereket, úgyhogy vannak olyan helyek, ahol még mindig dolgoznak, és... az nem valami szép látvány. :P De amúgy aranyos a Betlehem a Fő téren, vannak ott állatkák is, ha jól láttam, kivittek a két kecskét meg egy bárányt is. (A kis fekete kecske nagyon cuki. :D) Összességében a város elég szép szokott lenni karácsonykor (ha máskor nem, legalább ebben az időszakban xD).

19. A kedvenc vicces vagy aranyos karácsonyi családi történeted
A karácsonyi összejöveteleken nem igazán történik semmi vicces, általában csak beszélgetünk, és akkor természetesen feljönnek vicces történeket. :) Olyan igazán vicces vagy aranyos dolog nem igazán történt... vagy legalább én nem emlékszek ilyenre. Jó, egyszer feldőlt a karácsonyfa... apumnak az volt a nagy ötlete, hogy felrakja a kis asztalra, de... ez rosszul sült el. xD Pár dísz összetört, de mindenki megúszta sérülés nélkül. :) Haha, ez aztán nagyon vicces volt... #nemvoltaz :P

20. Kedvenc karácsonyi történeted
Hogy ne legyen olyan egyhangú a dolog, én itt nem egy valós történetet fogok elmesélni, hanem egy mesét. Van egy karácsonyi könyvem, aminek igaz, hiányzik néhány oldala, de attól még nagyon szép kis könyv. És sok szép mesét tartalmaz, amiket már nem egyszer elmeséltek nekem, amikor kicsi voltam. Nagyon aranyos kis történetek vannak benne. Például az egyik arról szól, hogy az ezüsthajú angyalka rossz volt, ezért Szent Péter leküldi a Földre, hogy tegyen boldoggá valakit. Találkozik a Mikulással, és segít neki feldíszíteni a fenyőfákat, ám az egyikre elfelejtenek díszt rakni, ezért az angyalka levágja a haját és a ruháiról a csillagokat, és azokkal díszíti fel. A karácsonyfát pedig elviszi három jó gyereknek, akik sokat segítettek az anyukájuknak. Ezért a jótettéért pedig visszamehetett a Mennybe, és sok-sok csillaggal ajándékozta meg őt. :)

Folyt.köv... hamarosan :)

My december

Rég volt már, hogy utoljára ilyen személyes bejegyzést írtam. Majdnem két hete... Igen, mostanában nem igazán volt kedvem írni, meg más dolgok foglaltak le. Bizony sok minden történt az elmúlt két hétben, kisebb-nagyobb dolgok egyaránt. El is kezdem a mesét... :)
Kezdjük talán az egyik legfontosabbnál. Már november eleje óta a zenesuli járt az eszembe. Az, hogy lehet, hogy befejezem. Sokat gondolkoztam rajta, míg végül meghoztam a döntésemet. A múlt héten mondtam el tanárnőnek, hogy a második félévben már nem fogok járni zenesuliba. Mondta, hogy elfogadja a döntésemet, mivel tudja, hogy nem könnyű a helyzetem (az érettségi miatt). Látszott rajta, hogy tényleg sajnálja, hogy már nem fogok járni. És még én mennyire sajnálom! Nagyon nehezen vettem rá magam erre a lépésre, de tudtam/tudom, hogy ez így jobb lesz mindenkinek. És legalább már tudok a fontosabb dolgokra koncentrálni. Talán ha valóra válnak az álmaim, akkor meg tudok majd bocsátani magamnak azért, hogy nem fejeztem be az utolsó évemet a zenesuliban. Egy-egy cél elérése áldozatot követel, és most erre a sorsa jutott az én zenei tanulmányom is. Persze nem hagyom abba a zongorázást, ha lesz időm, akkor mindig leülök majd egy fél órára a zongora elé kikapcsolódni. Kaptam négy darabot, szóval lesz mit megtanulni. :)
Ami mostanában nem hagy nyugodni, az az a gondolat, hogy alig három hét múlva lesz az osztályozóm spanyolból. Igen, jól olvastátok... HÁROM HÉT MÚLVA! Félek-e? Egyenesen rettegek. Nagyon kevés idő van már addig, és most úgy érzem, hogy semmit sem tudok, és hogy egyáltalán nem vagyok felkészülve erre a kihívásra. Persze, ha azt nézzük, mindegy, hogy milyen jegyet kapok, a lényeg, hogy ne bukjak meg, és akkor meglesz a három évből a jegyem, ami azt jelenti, hogy mehetek érettségizni. De azért nem szeretnék egy kettessel átcsúszni a vizsgán... az azért nem lenne túl nagy önbizalomkeltő. Persze a vizsga után lesz még négy hónapom az érettségiig, és addigra biztos, hogy rendesen fel tudok majd készülni. Bizony nagy a különbség a négy hónap és a három hét között... :P Tudtam, hogy ez lesz, hogy majd kapkodni fogok a végén. Hogy mindent majd az utolsó pillanatban akarok majd megtanulni. Igazából a nyelvtant tudom, csak épp a szavakkal vannak problémáim. Van, hogy egy szót már százszor megnéztem a szótárban, de még mindig nem sikerült megjegyeznem. Hogy zavar-e ez engem? IGEN, NAGYON! Ilyenkor mindig elbizonytalanodom, hogy biztos, hogy képes leszek-e ezt megcsinálni. A környezetem persze biztat, hogy sikerülni fog, meg minden, de úgy érzem, hogy néha túlbecsülik a képességeimet. Ezzel nem igazán segítek magamnak fejben, hogy ilyeneket írok, de mégis, néha nagyon ezt érzem. Aztán van, hogy kimászok a gödörből, és minden jó, de aztán mindig visszacsúszok. Szóval elképzelhetitek, hogy nem könnyű így felkészülni a vizsgára. De ott lesz a téli szünet, amikor reggeltől estig annyit spanyolozhatok, amennyit akarok. :)
Szerencsére már csak pár napot kell kibírni a suliban. Aztán jön a karácsony meg a szilveszter. Még mindig nincs karácsonyi hangulatom... megcsináltam a challenge első részét, de semmi nem változott azóta. Szép a karácsonyfa a Fő téren, meg a karácsonyi vásár bódéi, de... SEMMI! Még a karácsonyi dalok a sulirádióban sem hatnak meg. Talán majd karácsonykor valami megváltozik, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy egész nap majd a szavakat tanulom, addig amíg keresztbe nem áll a szemem. Egyszerűen jó lenne már túl lenni ezeken a heteken. Tudjátok mit, én már nyarat akarok. Akkor már csak azon kell aggódnom, hogy felvesznek-e vagy sem. És nézném egész nap az EB-t, élvezném a nyári nap melegét (költőiesen mondva :D)... Meg jó lenne valahova elutazni is. Ha nem is Valenciába, de valami szép helyre. Jó lenne, ha megint a közelben lenne a Valencia edzőtábora, és akkor megint mehetnék őket megnézni, persze most nem egy napra, hanem egy hétig ott lennék. Szép is lenne. :) De addig elég kemény hónapok várnak rám. Sok fontos döntést kell majd meghoznom, sok mélypontom lesz és talán sok pozitív dolog is fog velem történni. Remélem vérszemet kapok, és elkezdek rendesen tanulni, hogy valóra válthassam az álmaimat... Azt hiszem, ennek most jött el az ideje. A véget nem érő tanulásé...
Na de még várhat egy pár percet a spanyol könyv és a fénymásolatok. Mi történt még a két hét alatt? Múlt hét pénteken volt a Los 40 Principales díjátadója, ahol egy csomó kedvencem ott volt, főleg jelöltként. És... *dobpergés* ... PABLO ALBORÁN nyert! :D Az Év felfedezettje díjat ő kapta. :) De rajta kívül még Malú, a La Oreja de Van Gogh és a Maldita Nerea is nyert a kedvenceim közül. A fellépések is jók voltak, a kedvencem természetesen Pablo és Malú duettje volt. Már régóta szerettem volna hallani őket együtt énekelni a Solamente Tú-t, és végre össze is jött. El tudjátok képzelni, milyen boldog voltam. :) Jó kis este volt, aminek a végére persze ott lyukadtam ki, hogy "jajjj, de jó lenne Spanyolországban élni", stb. De a kedvem azért nem lett rossz... Jó, hát a Valencia kiakasztó teljesítménye azért nem tett túl jót neki. Kiestünk a BL-ből, de legalább folytatjuk az EL-ben (Stoke City lesz az ellenfelünk), a kupában döntetlent játszottunk, a Betistől kikaptunk... No comment! De mint a pozitivitás megtestesítője, bízok benne, hogy a Málaga és a Cádiz ellen győzni fogunk. Mert ha nem... azt inkább ne akarjátok megtudni. :P
Végül, de nem utolsó sorban mindenkinek kellemes hétvégét kívánok! :) Pihenjetek sokat! :D (Én nem fogok, szóval helyettem is!)

Karácsonyi visszaszámlálás I.

Elérkezett a december, az év utolsó hónapja, és talán a legjobban várt időszaka az évnek. Igen, a karácsonyi készülődés elkezdődött, a napjaink nem telnek el úgy, hogy ne gondolnánk erre az ünnepre... vagyis talán az én napjaim ezzel ellentétesek. Egy-két éve kiveszett az életemből a karácsonyi hangulat, de olyan mértékig, hogy még Szenteste sincs karácsonyi feelingem. Pedig kisgyerekként sokat készültem, hetekkel előtte elővettem a karácsonyos könyvemet, amikben mesék, dalok, és kézműves dolgok voltak, azt lapozgattam. De ahogy nőttem, ez az énem valahogy eltűnt... És igen, szeretném újra megtalálni. Talán ez a challenge visszahoz belőle valamit. :)

1. Kedvenc karácsonyi dalod
Nagyon sok kedvencem van, de talán a fő kedvenc a Jingle Bell Rock. Ne kérdezzétek, hogy miért, de én nagyon megszerettem ezt a dalt. Talán azért, mert kb. minden második karácsonyi filmben benne van, szóval eleget hallottam már. Meg... olyan jó. :)

2. Kedvenc karácsonyi filmed
Kedvenc karácsonyi film? Húúha! Jó sokat láttam már, de nincs olyan, ami mondjuk a kedvencem lenne. Anyum kedvence például a Télapu, azt ha tehetné, milliószor megnézné egymás után. Igen, talán én is. A Polár Expressz se rossz, de hogy őszinte legyek, azt csak azért szeretem, mert Josh Groban énekli a főcímdalát. :D Szóval, nem igazán van kedvenc karácsonyi filmem. :P

3. Kedvenc karácsonyi epizódja egy sorozatnak
Na ilyet ne is kérdezzetek tőlem. Nem igazán vagyok sorozatnéző, talán az egyetlen sorozat, aminek láttam az összes részét, az a Sabrina, a tiniboszorkány. Ha jól emlékszem, abban volt karácsonyi rész, tehát én azt választom. xD Igaz, most van egy nagyon friss élményem, a Ghost Hunters idei legutolsó része pont karácsonyos, és szerintem nem volt rossz (tény, hogy nem ez a kedvenc GH részem :P) .

4. Kedvenc karácsonyi hagyományod
Húúúúha... mit is válasszak? Hát... gyerekkorom két legkedvesebb hagyománya a karácsonyfa felállítása és az ajándékozás volt. Imádtam, amikor szaloncukrokat kellett összekötözgetni, meg amikor segíthettem feltenni a díszeket a fára. Természetesen az ajándékozásnak nálunk is megvolt a hagyománya. Amikor kicsi voltam, mindig akkor rakták a karácsonyfa alá az ajándékokat a szüleim... khmkhm... akarom mondani, a Jézuska, amikor elmentem fürödni. Így lefekvés előtt még játszhattam az új játékaimmal. :)

5. Kedvenc karácsonyi sütid
Most olyat fogok mondani, hogy mindenki lemegy hídba... nem szeretem a bejglit. 17 év alatt annyit ettem, hogy már az utóbbi időben ha meglátom, már rosszul leszek. Finom, meg minden, csak unalmas. És nálunk nemcsak karácsonykor, de húsvétkor is szokott csinálni mamám, úgyhogy... az már kicsit sok. Amit viszont szeretek, az a mézeskalács. Decemberben a pékségben szoktak csinálni mézeskalácsot, és néha-néha szokott hozni anyum vagy nagymamám. Pár éve lehetett kapni Győri Édes Mézeskalácsot is, de nem hiszem, hogy már árusítanak olyat. De emlékszem, hogy azt eszegettem, miközben a Narnia krónikáit olvastam. :D

6. Egyik legkedvesebb karácsonyi emléked
Sok szép karácsony van már a hátam mögött, és nehéz kiválasztani egyet közülük. De én persze azt választom, ami a legrégebben volt, és amire a legkevésbé emlékszek. :) Még a másik házban laktunk, tehát kb.3-4-5 lehettem, és emlékszem, hogy kimentünk az udvarra, néztük a csillagokat, és reménykedtünk benne, hogy majd meglátjuk a Jézuskát (vagy a Mikulás szánját, pontosan erre nem emlékszem). Aztán mintha hallottam volna megszólalni egy csengőt, és erre anyum kijött, és azt mondta, hogy megjött a Jézuska, és... filmszakadás. Nem emlékszem a pontos eseményekre, csak emlékképekre... De ez egy örök emlék marad számomra, mivel ott, akkor olyan varázslatos volt minden.

7. Az a karácsonyi ajándék, amire kisgyerekként annyira vágytál
Itt nem ez a helyes kérdés, hanem az, hogy mire nem vágytam? :D Egy kisgyerek legszívesebben az egész játékboltot hazavinné. Így természetesen a vágyaim listáján mindig itt szerepeltek a babák és a plüssállatok. De ezek mellett volt, hogy társasjátékot kaptam, vaaaaagy... például egyszer kaptam egy babaágyat és egy babát is. Amikor akkoriban menőnek számított, azt szerettem volna. :)

8. Kedvenc karácsonyi díszed
Vannak olyan díszeink, amikor már akkor megvoltak, amikor én még nem is éltem, így érthető, hogy egyes díszek közel állnak hozzám. Nem is igazán tudok egyet is kiemelni. Vannak például olyanok, amiket 7-8 évesen én készítettem sóliszt gyurmából. Ezek a díszek engem mindig a gyerekkoromra emlékeztetnek, így mindegyiket szeretem. :)

9. Pár dolog a karácsonyi listádról
Ez nem nehéz. Könyv, könyv, könyv, könyv. :D Mivel már nem vagyok hétéves, és nem kérhetek Barbie babát meg plüssmacit, ezért inkább hasznosabb dolgokat kérek, olyan dolgokat, amik örökre megmaradnak. Például ki nem állhatom, amikor valaki tusfürdőt vesz nekem... az olyan személytelen és még azt is hiheti az ember, hogy ez célzás akar lenni. xD Szóval jobban szeretem, ha valami hasznossal ajándékoznak meg. És bizony, a könyvek nagyon hasznosak. :) De az idei karácsonyi kívánságlistámon rajta van Pablo Alborán akusztikus albuma is, és nagyon-nagyon-nagyon szeretném megkapni. :')

10. Kedvenc karácsonyi albumod
Az eddigi legegyszerűbb kérdés. Egyértelmű, hogy a kedvenc karácsonyi albumom a Noël Josh Groban-től. Már nem egyszer meghallgattam, és még mindig imádom. :) Josh Groban hangja tényleg olyan, mint egy angyalé, és a legjobb, ha szenteste őt hallgatjuk. A legszebb dal az albumról szerintem az Ave Maria, de nagyon imádom még az Angel We Have Heard On High-t, a The First Noel-t és a Little Drummer Boy-t is. :D

A nagy nap

Sok nagy napon vagyok már túl, és tegnap még egyet letudtam. Hetek óta erre készült mindenki, és én már alig vártam, hogy túl legyek rajta. És igen, túléltem, és végre a hőn áhított másnap van. Hogy mi volt tegnap? Hát a szalagavatóm.
Tényleg, már hetek óta erre készült az osztály, kisebb-nagyobb lelkesedéssel. Nehezen ment az osztályműsor összeállítása, hiszen az osztályunk nem épp a szervezőképességről híres. Nekem csak ezzel kellett foglalkoznom, mivel nem vállaltam el a keringőzést. Gondolom most azt kérdezitek magatokban, hogy vajon miért nem? Azért, mert 1.nem volt kedvem hozzá, 2.nem volt időm rá, 3.elég volt nekem nyolcadikban. :) Persze szívesen felvettem volna egy olyan gyönyörű ruhát, de... csak úgy... xD Táncolni azért nem akartam volna. :) Na nem baj, majd az esküvőmön (ha lesz egyáltalán egyszer, és nem egyedül, milliónyi macskával körülvéve fogok meghalni). Az elmúlt hetek elég sok stresszt kihoztak mindenkiből, sok volt a Facebook-os veszekedés, meg maga a feszültség az osztályban. De az utolsó pár napban mindenki (vagy inkább az osztály 97%-a) beleadott mindent, és végül elkészült az osztályműsor. Amikor kezdett összeállni, már foglalkozhattunk kicsit magunkkal is. Egy hét alatt elég sok magazint átnéztem, egy jó hajat meg egy jó sminket keresve. Nagy nehezen, de sikerült leszűkítenem a kört, és meglett az A, B, C... stb terv.
Tegnap reggel, amikor felébredtem, az első gondolatom az volt, hogy "legyen már holnap reggel". Nem volt az egészhez kedvem, de mégis, nem hagyhattam ki ezt az eseményt. Felkeltem, és elkezdtem a készülődést. Megcsináltam a körmeimet, majd ebéd után, egy-két órával az indulás előtt pedig a sminkem meg a hajam. Közben összevesztem anyummal egy h*lyeség miatt, ami persze rendesen felidegesített. Szóval elég feszült volt itthon a hangulat. Kétszer kezdtem neki a sminkem elkészítésének (először véletlenül egy árnyalattal sötétebb szemhéjpúdert vittem fel -_-), és a hajam se olyan lett, amilyet először képzeltem, úgyhogy a B terv lépett életbe. Elég nehezen kezelhető a hajam, úgyhogy csoda lett volna, ha meg tudtam volna csinálni az eredeti tervet. :) Lassan, de azért csak elkészültem, és a hangulat is nyugodtabb lett. Szerintem sokkal jobban izgultam a külsőm miatt, mint maga a szalagavató miatt. Igen, ez a nagy gond a világgal, hogy a külsőség ennyire számít, de... most ilyen nagy "világproblémáiba" nem megyek bele. :) Szóval szerettem volna jól kinézni, ami... hát... talán összejött. Nem voltam valami nagy szépség, de azért bányarém se.
Amikor megérkeztem a Műzházba, az egyik barátnőm már ott várt az előcsarnokba, és mentünk is rögtön az öltözőbe. A pincébe volt a miénk, és... elég szűkös volt a hely. Ledobtam a cuccaimat, és már csak várnunk kellett arra, hogy elkezdődjön a szalagavató hivatalos része. Kb. tíz perccel hamarabb beállítottak minket, szépen, hármassával. Én Ándrejááá (hehe xD) és... az egyik "értelmes" osztálytársammal álltam. Egyszer csak elcsöndesedett minden, és a függöny széthúzódott. A reflektor belevilágított a szemünkbe. Nekem valahogy mindig a Fame című film jut eszembe arról, ahogy elvakítanak a reflektorok. :) Szép lassan elkezdődött a műsor, a lábam egyre jobban kezdett fájni a magassarkúban, és egyre unalmasabb is lett a várakozás. Végül eljött a szalagtűzés ideje is. Én a utolsó előtti sorban álltam (vagyis inkább az utolsóban, mivel mögöttünk csak egy srác állt (a másik "értelmes" osztálytárs)), így lassan lépegettünk előre, míg mi jutottunk sorra. Milyen ünnepi pillanat, amikor feltűzik a szalagot, nem? Hát... az lett volna, ha tanárnő nem szólt volna be barátnőmnek, amitől én majdnem röhögőgörcsöt kaptam. Hihetetlen, hogy ez a nő egy ilyen pillanatban azzal van elfoglalva, hogy "csillivilli"-e valaki vagy sem... xD Így nem csoda, hogy a végén, amikor behúzódott a függöny, kitört belőlem a röhögés. És talán a megkönnyebbülés is. A szünet után kezdődtek az osztályműsorok. Mi voltunk a harmadikok, és... szerintem elég jól sikerült. Ahhoz képest, hogy mennyi huzavona volt vele, szerintem jók voltunk. Azt nem mondom, hogy tökéletes volt... az "értelmes" osztálytársam, aki mellettem állt a szalagtűzésnél, elfelejtett bemenni az egyik órára, amelyikben volt szerepe... -___- És igen, én is bénáztam, a dalszövegben egyszer-kétszer rontottam, de az nem volt annyira feltűnő. :) Amikor már ez is lement, öltözhettünk át a "partiruhába". Persze a többieknek még hátra volt a keringő. Ügyesek voltak, de azért elég sok bakit láttam. Senki sem tökéletes, szóval el lehet nézni, hogyha valaki elhibázik egy lépést, nem? :) És mindezek után már jött a vacsora, ami egy kicsit késve, de csak megkezdődött. Osztályfőnök meghatottan mondta el a kis beszédét (ami alatt persze megint majdnem röhögőgörcsöt kaptam... xD), majd jöhetett a koccintás és egyben a pezsgőm lepasszolása valakinek. Tudom, szörnyű antialkoholista vagyok, de ha nem szeretem a pezsgőt, akkor mi van? Szerencsére akadt gazdája annak a pár kortynyi pezsgőnek. ;) Ezután jött a buli rész, ami... hát elég unalmasra sikerült. A zenét az egyik osztálytársam apukája csinálta, és nem azt mondom, hogy nem volt jó, csak szerintem inkább egy tábori záróbulira jó lett volna, de nem egy szalagavatóra. Esküszöm, egyszer az életben jobban örültem volna egy tuc-tuc-os partinak, mint az élőzenésnek. Sok olyan számot is adtak, amire szerintem képtelenség táncolni. Az egyetlen jó szám a Billie Jean volt. :) Össz-vissz szerintem táncoltunk 30 percet, a többit meg végigbeszéltük. Nekem hajlani egykor lett elegem az egészből, és inkább hazajöttem. Mikor már itthon voltam, végiggondoltam, hogy mi is történt aznap, és... hálát adtam az égnek, hogy vége lett. Annyi stresszel járt ez az egész, hogy örülök, hogy nem kell ezzel többet foglalkozni. Meg persze fájt a szívem, hogy nem láttam a Valencia meccsét, mivel pont szombaton játszottak az Espanyol ellen... xDDD (Nyertünk 2-1-ra mellesleg! :D) Alvás előtt még hallgattam kicsit zenét (túl nagy dózisban kaptam a magyar zenéből, úgyhogy jó volt egy kis "hazait" (=spanyolt) hallgatni). Ma délben másztam ki az ágyból, de kb most is olyan vagyok, mint aki átbulizta az egész éjszakát. Pedig nem így volt... :P
Sokan azt mondják, hogy a szalagavató egy felejthetetlen élménye az embernek. Nem tudom, mennyire igaz ez, majd pár év múlva megtudom. :)