Cometas por el cielo

"Írok blogot!" Ezzel a felkiáltással ültem le a gép elé. Már napok óta semmittevős hangulatban vagyok. Azért a vizsga előtt ott volt a spanyol tanulás, de miután levizsgáztam, rámtört a punnyadás. Persze, meg is érdemlem a pihenést, úgy érzem. :) Az elmúlt hét főleg netezéssel meg sorozat nézéssel töltöttem. Nagyon izgalmas, valóban. :P Ez a hét már kicsit mozgalmasabb volt, mivel sajnos mennem kellett suliba. De minek? Most sítábor van, úgyhogy a csütörtököt meg a pénteket megkaptuk szünetnek. Hétfőn nem volt első három, kedden első két órám, de a hetedik is elmaradt, szerdán meg összesen három órám volt, szóval tizenegykor már rég itthon voltam. Túl sok minden nem történt a suliban. Hétfőn írtunk dogát töriből, amire senki sem készült (félreértették, amit tanárnő mondott, és azt hitték, hogy hétfőn beszéljük meg, hogy mikor írjuk meg... -__-). Elképzelhetitek, milyen fantasztikusan sikerült. :P Más nem is igazán történt a suliban.
Viszont a zenesuliban annál inkább. "Meg lettem merényelve". Kitalálták, hogy felajánlanak nekem opciókat, ha maradok. Olyat, hogy nem kell vizsgára mennem meg fellépni, és akkor marad el az órám, amikor csak akarom. Azért, mert nehéz ilyenkor berakni valakit a helyemre, és jó lenne, ha maradnék. Holnap lesz órám, szóval addig el kell döntenem, hogy mi legyen. Eléggé bekavart ez az opciós dolog. Igazából szeretnék járni zenesuliba még mindig, de ott van a nagybetűs DE. Vonzó ez az opciós dolog, de ugyanott tartanánk, ahol régen. Ugyanúgy lennének óráim, és pont ezt nem akarom, hogy nekem órára kelljen járnom, meg gyakorolni minden héten, stb. Ha akarnám, elmaradhatnának óráim, de akkor ott tartanék, hogy egy hónapban lenne egy vagy kettő. Azt meg nem tudom, hogy ha folytatnám a zenesulit, akkor mennyit kéne fizetnem meg lenne-e szolfézsom. Jelen pillanatban ott tartok, hogy a válaszom "nem" lesz. De jól ismerem magam, és akkor meg lelkiismeret furdalásom lesz emiatt az egész miatt. Nem könnyű döntés, de a pro és kontra érvek után, amiket felsorakoztattam a fejemben, a legésszerűbb az lenne, ha nem maradnék. Heti plusz két szabad óra ebben az időszakban már luxus, ráadásul ha hozzáadjuk a szolfézs másfél óráját... Mindenki átélte már azt a pillanatot, amikor például házi dolgozatot kellett írni vagy kiselőadást kellett készítenie. Ugye, hogy olyankor milyen jól jön az, hogy egy órával hamarabb hazaérsz a suliból? Így egy órával korábban elkezdheted írni, és így nem kell még este is azon dolgoznod, hanem akkor már pihenhetsz. Hétfőn én is hasonlón mentem keresztül. Jobb lett volna, ha elmarad az esti órám, és akkor nem kilencig kellett volna írnom azt a hülye házi dogát művészetekre.Na mindegy, még van egy éjszakám, amit alatt megálmodhatom a végleges döntést. :)
Még valami? Ó, hát nem csak a továbbtanulásom miatt kell aggódnom, hanem a kedvenc csapatom miatt is. Tegnap azt olvastam, hogy Jordi Alba ügynöke Guardiola ügynökével ebédelt... igen, félek, hogy Jordit leigazolja a Barça. Tény, hogy mi hosszabbítani szeretnének vele, de hogy ő kit választ, és hogy a klub hogyan dönt, azt nem tudom. Természetesen szükségünk van a pénzre, de akkor nem az egyik legjobb játékosunkat kéne eladni. A csapat így sosem fogja utolérni a "két nagyot", ha minden évben elmennek a legjobbjaink. Ráadásul Jordi "A" kedvenc játékosom jelen pillanatban, és nem szeretném, hogyha eligazolna ahhoz a csapathoz, amelyiket a legjobban utálom (talán még a Realnál is jobban!!!). Azt meg végképp nem akarom, hogy arra a sorsa jusson, mint Isco. Imádtam a srácot, tényleg, de amit tett, az számomra megbocsáthatatlan... azóta levegőnek nézem, és rosszul vagyok, ha meglátom... Ha Jordi most úgy döntene, hogy önszántából átigazol a Barçához, akkor olyan mélyre fog süllyedni, hogy onnan nem fog felkapaszkodni újra "A" kedvenc játékos kategóriába. De még a kedvelt játékoséba se. Ha a klub adná el, akkor meg olyan lenne, mint Albiol. Szeretem, de nem vagyok képes megnézni azt, ahogy a jelenlegi klubcsapatában játszik. Majd talán a válogatottban... de az jobb esetben havonta két alkalom, ami nem sok. Látjátok, ezért utálom az átigazolási időszakokat! Mindig attól kell rettegnem, hogy valakit, aki közel áll a szívemhez, azt elad a klub. Ez az egy dolog az, amit nem szeretek a fociban.

A címadó dal. :D