Inseguridad II.

Két hét. Körülbelül ennyi időm van arra, hogy eldöntsem, mit kezdjek az életemmel. Igen, ez a bejegyzés az Inseguridad folytatása. A mai napon kihirdették, hogy a költségtérítéses szakok mennyibe kerülnek, és azt, hogy egyes egyetemeken a karokra hány főt vesznek fel. Ráadásul kiderült, hogy az államilag támogatott vagy a részösztöndíjasoknak legalább 6 ÉVIG itthon kell dolgozniuk. Szóval most minden végzős diák ott tart, hogy fogalma sincs, hogy mi lesz vele. Fáj a fejem a front miatt, de én mégis azon agyalok, hogy mit is kezdjek a kialakult helyzettel? Kezdjük az elején.
Természetesen az volt az első, hogy megnéztem, hogy ahová jelentkezni szeretnék, ott mennyit kell fizetni. Az összegek a spanyol szakokon 129.000-180.000 Ft között vannak, és ezek csak félévi összegek, tehát azt jelenti, hogy kb. 300.000-350.000 Ft lenne évente a képzésem. Ez még nem is olyan vészes, ha belegondolok, hogy a textiltervezői szakon 600.000 Ft a tandíj félévente, akkor jól tettem, hogy pályát módosítottam. Ám ez a hülye szerződés tönkretesz mindent. Nagyon jól tudják a rendszeres olvasóim, hogy már évek óta azt tervezem, hogy Spanyolországban fogok élni. De HA felvesznek államilag támogatottra vagy részösztöndíjasra, akkor az egyetem elvégzése után még 6 évet kell arra várnom, hogy ott élhessek, ahol szeretnék. Persze, ilyenkor a nagyon okos kommentelők azt szokták mondani, hogy akkor menjek ki most egyetemre vagy azt, hogy menjek el kapálni a határba, stb. Sajnos az a baj ezekkel az emberekkel, hogy ők nem tudják beleképzelni magukat a helyzetünkbe, egyszerűen nem értik meg, hogy milyen borzasztó helyzetbe sodort minket az állam. Mert igen, az is megoldás, hogy kimegyek külföldre, de én úgy terveztem, hogy az egyetemere itthon járok. Azért, mert azalatt a három év alatt (plusz még ott van a mesterképzés, de arról majd még írok) olyan szinten fogok tudni beszélni, hogy nem lesznek problémáim külföldön. De ha nekem most kéne pl. Spanyolországban egyetemre mennem, a másfél éves spanyol tudásommal (ami szerintem elég nagy, de még nem elegendő), hát az iszonyú nehéz lenne. És még mennyi plusz költség lenne! Dánia viszonylag jobb megoldás lenne, viszont ahhoz meg kéne tanulnom dánul. Ha úgy vesszük, akkor talán ezzel jól is járhatnék, hiszen az angol és a spanyol mellett még egy idegen nyelvet tudnék beszélni (a francia tudásomat inkább hagyjuk... :P).
Ez az egyik lehetőség. A másik az, hogy itthon járok egyetemre, de akkor így is, úgy is fizetnem kell, hiszen 100%, hogy nem fogok itthon maradni. Vagy visszafizetem a tandíjat (kamattal, persze :P) vagy költségtérítésesre megyek, felveszem a diákhitelt, és ugyanott tartok, mivel önálló életem első éveit adóssággal kezdem. Természetesen, ha külföldön kapnék egy olyan munkát, ami nagyon jól fizet (fordítói vagy tolmácsi), akkor lenne esély, hogy az X összeget könnyebben vissza tudnám fizetni. Ami még eszembe jutott, hogy külföldön végezném el a mesterképzést, és így csak 3 évet kéne visszafizetnem, hiszen a mesterképzést már nem magyar egyetemen végezném. De itt az a probléma, hogy akkor külföldön biztos, hogy munkát kéne vállalnom, és akkor a tanulás mellett (amiért vagy kell fizetni vagy nem, attól függ, hova mennék) a mindennapi megélhetésért és a tandíj visszafizetését is fizetnem kell. De ez is egy megoldás.
Az a baj, hogy a jelentkezési határidő előtt pár héttel túl sok a HA. Szerintem ennyire nehéz dolga még egy évfolyamnak sem volt. És annyira irritálóak tudnak lenni azok az emberek, akik nem tudják felfogni, hogy mekkora nagy sz*rban vagyunk mi ,végzős diákok. Azok, akik talán egyetemre se jártak, és nincs is ilyen korú gyerekük papolnak arról, hogy menjünk el dolgozni, fizessük a tandíjat, stb. Igen, és tapasztalat nélkül hova vennének fel? Tescóba? És a munka mellett még tanulni is kéne, hogy ne bukjunk ki. Tény, hogy van abba igazság, hogy egyes szakokon túljelentkezés van, és túl sokan akarnak egyes pályákon elhelyezkedni, de könyörgöm, ha az illető, aki gazdasági szakra akar menni, és már 4-5 éve arra készül, nem hiszem, hogy mást fog választani, főleg nem a természettudományt. Inkább külföldet választja. Meg miért is menne valaki természettudományi szakra, ha az nem érdekli. Jó lehet, hogy hiány van ott, de ne minket, hanem a tőlünk fiatalabbakat, a 9-10.-eseket orientálják az ilyen szakok felé. NE MINKET, NÉGY HÓNAPPAL AZ ÉRETTSÉGI ELŐTT.
Az, hogy sz*rban vagyunk, pontosabban SZ*RBAN VAGYOK, enyhe kifejezés. Kemény két hét alatt el kell döntenem, hogy feladom-e a spanyolországi álmaimat, vagy hogy tartsak ki mellettük, és tegyek meg mindent azért, hogy valóra váltsam... még úgy is, hogy egymillió forintomba kerül... Tanácstalan vagyok...