Inseguridad

Mindig haragszom magamra azért, hogy túldramatizálom a dolgokat. A nagyobb események előtt nagyon stresszes leszek, és akkor a bolhából is elefántot tudok csinálni. Igen, ez történt a spanyol vizsgán is. Kezdjük ott, hogy megint gyomorideggel ébredtem, és ez egészen a vizsgáig el sem múlt. Sajnos ekkor egy falatot sem bírok megenni és egyes kaják szagától rosszul leszek. Szerda reggel összesen egy szelet üres kenyeret tudtam csak megenni. Anyum hozott hozzá sajtot, de... a szag... Szóval így indultunk el, én persze szétizgultam az agyam. Étterembe menni nem volt épp a legjobb megoldás. A pizzaszeletemből három harapást tudtam megenni. Szerencsére inni tudtam, és ennek meg is éreztem a hatását... ;) Elég lassan teltek az órák, meg akkor is,  ha Pestre mentünk. Amikor ültem az étteremben, már arra gondoltam, hogy inkább lenne akkor, abban a pillanatban a vizsga, és legalább már túlestem volna rajta. De az idő nem állt meg, tehát elérkezett az idő, amikor elindultunk az iskolába. Röpke tíz perc alatt szerintem ott is voltunk. Elbúcsúztam tesóméktól (mivel ők épp aznap utaztak vissza Dániába), majd besétáltam a gimi ajtaján. A portás bácsi segítségével kiderült, hogy fel kell mennem a titkárságra. Bejártam a folyosót, mire észrevettem a titkárság feliratot az egyik ajtónál. Ott azt mondták, hogy várjam meg a tanárnőt a folyosón, mivel még órája van. Azalatt a tíz perc alatt áttanulmányoztam a tablókat, a falakon lévő újságcikkeket arról a személyről, akiről elnevezték az iskolát. Tehát elvoltam. De végül kicsengettek, és megjelent egy nő, spanyol könyvekkel a kezében, úgyhogy gondoltam, hogy 50% esély van arra, hogy ő az az spanyol tanárnő, akivel e-maileztem. Szerencsére ő is volt, és mint kiderült, a sulimból egy másik csaj is aznap jött vizsgázni. Nagyon megnyugodtam, amikor megláttam, mert legalább nem voltam már egyedül. A vizsga előtt még beszélgettünk, hogy ki mitől fél, ki mit tud vagy épp nem. Kisebb nehézségek árán, de elkezdtük írni a feladatlapot. Az első oldal láttán fellélegeztem. Az első szöveget ismertem, az első könyv négyes fejezetének szövege volt, kicsit átdolgozva. Az volt a feladat, hogy be kellett írni a hiányzó szavakat. Két szó kivételével az összesnek tudtam, hogy hol a helye (azt a kettőt szerintem fel lehetett cserélni, szóval... ezért az bizonytalan, hogy jó lett-e). A második feladat egy párbeszéd volt, és az alatta lévő kérdésekre kellett válaszolni. A vicces az volt, hogy nemrég pont azt a párbeszédet hallgattuk meg órán, tehát megint ismerős volt a szöveg. A harmadik feladatban egy szöveg volt, a spanyol konyháról, és el kellett dönteni, hogy az alatta lévő állítások igazak-e avagy hamisak. Az már kicsit elgondolkodtatóbb volt, de szerintem a legtöbbet kihoztam belőle, amit csak tudtam. A következő feladat, amit megoldottam, az egy nyelvhelyességi teszt volt. Hűűűha! Ott már voltak problémáim. Elég sok kérdéses dolog volt, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy az hogy sikerült. Aztán meg kellett várnom, még a csaj végez a szóbelivel, és csak azután tudtam elkezdeni írni a levelet, mivel a tanárnőnek fel kellett mennie szótárért. Mikor elolvastam a bevezető szöveget, enyhén sokkot kaptam, már először nem értettem meg, hogy pontosan miről is kell írnom. Azonban miután ötször átolvastam, rájöttem, hogy miről is van szó. Változni akartam, azért el kezdtem fogyókúrázni, sportolni, és a külső megjelenésemet is megváltoztattam. És erről az átalakulásról kellett írnom az egyik barátomnak. Szerintem nagy ökörségeket írtam, mivel röviden is kellett fogalmaznom, a kérdésekre is válaszolnom kellett... Szóval ez a másik, amire még nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan sikerült. Aztán az utolsó feladat az egy hallgatásos feladat volt, amit nagyon elcsesztem. Számadatokat kellett kiírni, de... nem igazán ment (h*lye matek xD). Az ötből talán kettő jó lett, egyhez nem tudtam semmit sem írni, kettő meg nagyon kérdőjeles. Igen, a félelmem valós az ilyen "listeninges" feladatokkal kapcsolatban. Miután befejeztem a tesztet, jött a szóbeli. Szerintem elég jól sikerült. Próbáltam értelmes válaszokat adni a kérdéseire, de néha voltak mélypontok, amikor vagy elfelejtettem, amit mondani akartam, vagy nem tudtam, hogy mit mondjak, de a tanárnő mindig segített. Amikor befejeztük, akkor megdicsért, hogy ilyen rövid idő alatt így megtanultam spanyolul, meg próbálok törekedni a pontosságra (előjárószók, igeidők stb). Szóval mosolyogva léptem ki az épületből, anyumék már már tűkön ülve várták az eredményt. Miután elmeséltem nekik ugyanezt, felhívtam spanyol tanárnőmet is, hogy értesítsem a nagy helyzetről. :) Tegnap délelőtt kaptam emailt a pesti tanárnőtől, hogy kijavította a dolgozatomat, és már átfaxolta az iskolámnak. Úgyhogy amilyen gyorsan csak lehetett, írtam barátnőmnek SMS-t, hogy kérdezzenek már rá az eredményre. És kiderült, hogy... ELVILEG... HÁROM ÖTÖST KAPTAM! :DDD Juhúúú! :) De csak azért elvileg, mivel én csak akkor hiszem el, ha látom, meg osztályfőnök az ötöst hármasnak nézte, úgyhogy... a biztonság kedvéért szeretném megnézni az a jegyzőkönyvet. :)
Ám a nagy örömködést tegnap megszakította egy hír, amit a tévében hallottam. Igen, az új törvény az egyetemekkel kapcsolatban. Hát igen... nem gyengén kiakadtam, amikor megláttam, hogy feleannyi embert vesznek fel bölcsésznek, ráadásul ki tudja, hogy kell-e fizetni vagy sem a tanulásért. Az államilag támogatott helyek mellett lesznek olyanok, ahol majd a tanulónak a tandíj felét kell kifizetni, na meg persze egy csomó szakot fizetősre raknak. KÉSZ RÖHEJ, AMI EBBEN AZ ORSZÁGBAN FOLYIK. Sajnos megint a pénzes, gazdag hülyegyerekek fognak jól járni, akiknek a szülei zsebből ki tudják fizetni a tandíjat, és megint a szegényebb családok járnak rosszul, ahol lehet, hogy a tehetséges és okos gyerek nem tud majd egyetemre járni. Igen, ha engem nem államilag támogatottra* vesznek fel, akkor nem tudok majd egyetemre járni, mivel egy fizetésből nem tudjuk kifizetni a költségét. Mert állambácsi sok új munkalehetőséget ígért, de sehol semmi, anyum már 10 éve nem talál munkát. Apum szerelői állásából pedig csak a számlák kifizetése meg a család ellátása jön ki. Az egyetlen megoldás talán a diákhitel lenne, de akkor már adóssággal kezdeném el az életemet. És nincs arra garancia, hogy rögtön találok munkát, ami meg csak ront a helyzeten. A szomorú dolog az, hogy el kell azon gondolkoznom, hogy ha itt nem tudok egyetemre járni, akkor külföldön vajon hová tudnék menni. Ott van például Dánia, ahol INGYENES a felsőoktatás, ahol ott élnek tesómék, meg Kittu is, szóval ők tudnák segíteni a beilleszkedésben meg hasonló dolgokban. A másik célállomás meg persze Spanyolország, viszont ott is most hoztak valami új oktatási törvényt, szóval először utána kell járnom, hogy ott mi is a helyzet. Ám a Salamancai Egyetem nagyon szimpatikus, és ahogy hallottam, ott a legmagasabb szintű a spanyol nyelv oktatása egész Spanyolországban (de lehet, hogy az egész világon is :P). És igen, ott van Valencia is, és ha jól emlékszem, akkor ott tanítanak spanyolt is. Igen, ez mind szép és jól hangzik, de ehhez is pénz kéne, nem is kevés, hogy kint tudjak tanulni. Tehát vagy elmegyek dolgozni, vagy megvárom a december 21.-ét, amikor úgyis mind meghalunk. :P Az a szomorú ebben az egészben, hogy senki sem lehet biztos a jövőjét illetően, és az a sok munka, amit a tanulásba ölt, az semmi válik, hogyha olyan helyzetbe fog kerülni, hogy fizetnie kéne a tandíjat. Ezzel csak azt érik el, hogy az összes fiatal elhúz innen, jó messzire. De meg is lehet minket érteni... vannak az embereknek álmaik, amiket el akarnak érni, és ha ezt az ország nem biztosítja, akkor keresnek másikat, ahol meg tudják ezeket valósítani. Persze, vannak olyan emberek, akik tényleg nem egyetemre valók, csak azért járnak, hogy legyen felsőfokú végzettségük, de kikérem magamnak, én nem vagyok ilyen. Én nem azért tanultam meg egy év alatt spanyolul, nem azért szenteltem rá annyi időt (és pénzt), hogy aztán majd állambácsi miatt ne tudjam folytatni a tanulmányaimat az egyetemen. És benne van a bizonytalanság a levegőben, az, hogy bármi előfordulhat. Úgyhogy a mostani végzősöknek nemcsak az érettségire, a felvételire, hanem egy B tervre is gondolniuk kell, mondjuk egy külföldön való tanulás lehetőségére. Más lehetőség nincs. Ha már az emberből takarítót akarnak csinálni, akkor az inkább kimegy külföldre, ahol takarítóként keres annyit, mint itt egy orvos. VICC! VICC EZ AZ ORSZÁG!!!! És most már szerintem senki sem kezd el csodálkozni azon, hogy elvágynak innen az emberek...

*Bocsi, először költségtérítéseset írtam, nem tudom, miért. :P De most már javítva van. - a szerk.