Tic tac

Kész, vége! Pénteken lehetett utoljára beadni a jelentkezési lapokat az egyetemre. Mi már kedden beküldtük. Nagy nehezen kitöltöttük a lapot, de előtte kb. háromszor átolvastam a tájékoztatós könyvet, még az ügyfélszolgálatot is felhívtam, mivel sok dolog... elég kérdőjeles volt. Például a legnagyobb problémát a csatolandó dokumentumok elküldése jelentette. Én nem most akartam elküldeni, hanem év végén, mivel az egyik igazgatóhelyettesünk azt mondta, hogy elég akkor beküldeni a papírokat. De a tájékoztatóban az volt írva, hogy amiket most tudunk igazolni, azt küldjük be, különben később nem veszik figyelembe. És ekkor jutottam el arra a pontra, hogy felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol azt mondta a nő (elég "hagyjál békén, nagy ívben lesz*rom a bajodat" hangon), hogy erősen javasolt most beküldeni a fénymásolatokat. Szóval nem semmi megcsinálni ezt a jelentkezést, mert nem magyaráznak el mindent. És nem az történt, hogy én nem tudtam, hanem akiket megkérdeztem, ők is csak vállat vontak. Kedves nemtudoménkicsoda, aki a felvételi tájékoztatót írja, legyen szíves minden lehetőséget beírni abba a könyvbe. Mert például az osztályozó vizsgákról egy szót sem szólnak, és elég sokan vannak olyanok, akiknek ebben az évben vizsgázniuk kell bizonyos tantárgyakból. Na mindegy, végül csak sikerült kitölteni, és ha valami problémájuk lesz, akkor hívjanak fel, írjanak e-mailt, és majd szépen elmagyarázok nekik mindent.
A sorrendem elég érdekes lett. Nagyon is... Nem az lett, amit én anno elképzeltem még az ősz folyamán. Ami megmaradt, az az ELTE első helye. Pest van a legközelebb, és az ELTE azért csak az ország legjobb egyeteme. Aztán jön SZEGED, a Pázmány és Pécs. Végül azért lett ez sorrend, mivel 1. a Pázmányon a legdrágább a spanyol szak, és nagy esély van arra, hogy a második helyre vesznek fel, és ha én ki akarok menni Spanyolországba, akkor nagyon sokat kéne visszafizetnem. 2. Szegeden e legolcsóbb a spanyol szak, plusz oda vesznek fel a legtöbbet az ELTE után (támogatottra). Aztán drága Pécsem lett az utolsó, mivel oda csak 5-10 embert vesznek fel. ÉS ezek után, ugyanebben a sorrendben beírtam a költségtérítéses változatát is a szakoknak, mivel oda úgyis felvesznek (mivel az államnak az a célja, hogy fizess, ha tenulni akarsz :P). Szóval ez a nagy helyzet.
Mellesleg elnézést kérek mindenkitől (megint), hogy ilyen inaktív vagyok blogon, de nincs sok kedvem írni. Ha van is, akkor meg inkább a történetemen dolgozom. Mondjuk inkább úgy, hogy elmélkedem rajta. Most kezdtem el írni a második fejezetet, de kb. fél oldalt ki is fogok belőle törölni. Tudom, hogy vannak emberkék, akik már kíváncsiak arra, hogy mit alkottam, de nekik még várni kell. Jó sokat... :P
Mostani életem ugyanolyan, mint pár héttel ezelőtt. Semmi az égadta világon nem történik. Ugyanazokkal a dolgokkal telnek a napjaim, és kicsit gépiessé is vált az életem. Igazából észre sem vettem, hogy már itt a március. Persze, van még három nap a februárból, de mégis, úgy érzem, hogy semmi hasznosat nem csináltam ebben a hónapban. Tanulás téren. Azt mondtam, anno, január végén, hogy majd februárban ráfekszek az angolra, és így meg úgy fogom tanulni, stb. Talán egy picivel többet szoktam odafigyelni rá, de... nem mondhatnám, hogy majd megszakadok, annyit tanulok az angol órákra. Viszont az utóbbi napokban kicsit lelkesebb vagyok spanyol téren. Amikor azt mondom, hogy "Na, akkor leülök, és megírom azt a levelet" vagy "Most kiszótárazom ezt a szöveget", hát mondhatjuk ezt nagy előrehaladásnak. Mondhatjuk, hogy rájöttem, hogy már csak két és fél hónapom van a spanyol érettségiig, és jó lenne addigra rendesen megtanulni ezt a nyelvet. A szavak tanulása még mindig nem az erősségem, viszont néha ki szoktam nyitni a Palabrast, és nézegetem benne, hogy miket kéne megtanulni. Viszont csinálgatom az érettségiket, és lehet, hogy nagyon kedvesen pontozok (például ha két valami közül nem tudom eldönteni, hogy melyik a helyes, akkor mind a kettőt beírom ceruzával, és ha köztük van a jó, akkor adok egy pontot. Amit érettségin ugye nem lehet csinálni. xD), de azért viszonylag jól szoktak sikerülni. Szerintem a leggonoszabb pontozással is bőven 70% felett lenne az érettségim spanyolból (középnél meg emeltnél is). Ami nem rossz, de én szeretném, ha 80% felett teljesítenék, mivel szükségem van a pontokra!
A többi tantárgy tanulását én feladtam. A töri ötöst már rég elfelejtettem, és már az irodalmat is kezdem. Valahogy ennél a két tanárnál én nem tudok ötöst produkálni. Persze nem szoktam túl sokat tanulni egyik tantárgyra sem, de például az irodalom feleletemnél mindent leírtam, ami a füzetben volt, de még így is négyes lett. És jelzőkor fejeztem be, tehát túl sok időm nem maradt arra, hogy neki elmagyarázzam, hogy milyen az a szimmetrikus szerkesztésmód (bevallom, nem is tudom :P). És akkor kikapom a dolgozatot, két-három javításnál nincs több, és négyes. De(!) ugyanez van esszéírásnál, amikor a helyesírást is osztályozza. Össz-vissz van benne két hiba, és arra is négyest ad. Hogyha engem XY-nak hívnának, akkor lehetna benne húszmillió hiba is, de biztos megkapnám rá a csillagos ötöst... (értitek a célzást, ugye? :P).
A tanulás tehát nem teszi ki a napjaim minden egyes pillanatát. A legtöbbet a gép előtt szoktam lenni, csiripjeimet elég gyakran olvashatjátok, aztán néha Tumblr-ön is megjelenek... igen, csak itt nem csinálok semmit se. Nyugodtan szidhattok engem, mivel terveztem kb. 3 bejegyzést erre a hétvégére (ezen kívül), és abból egy sem valósult meg, és szerintem nem is fog megvalósulni. Vagy lehet, hogy más formában. Ideje lenne albumkritikákat írni, meg most volt két díjátadó is, arról is kellett volna... de mint láthatjátok, ez nem jött össze. Viszont ha összeszedem magam, akkor folytatom a challenge-t. :)
Ez egy újabb "igen, még élek" bejegyzés volt. Legközelebb szeretnék már valami értelmes dolgokról is írni. :P Na szevasztok!